Tisztelt Ünneplő Közösség! Kedves Diáktársaim!
Amikor néhány évvel ezelőtt a továbbtanulás mellett döntöttem, akkor még a Rákóczi Főiskola jó híre és a választott szakom iránti érdeklődésem vezetett ide. Akkor még elsősorban arra gondoltam, milyen tudást szerezhetek majd, és milyen lehetőségek várnak rám. Arra viszont nem számítottam, hogy az itt eltöltött évek ennyire meghatározóvá válnak számomra, és idővel a saját jövőmet is egészen másként fogom látni.
Az első időszak hamar meggyőzött arról, hogy jó döntést hoztam. Új barátságok alakultak ki, egyre több ismerős arc vett körül, és lassan az egyetem mindennapjai is az életem természetes részévé váltak. Nem éppen a legkiszámíthatóbb években kezdtük meg a tanulmányainkat. Sok minden változott körülöttünk, néha gyorsabban is, mint ahogyan azt követni tudtuk volna.
Mégis, amikor ezekre az évekre gondolok, nem a nehézségek jutnak először eszembe. Sokkal inkább azok az élmények, amelyeket a körülmények ellenére is megélhettünk. A főiskola közössége mindvégig biztos pontot jelentett, és segített abban, hogy a diákéveinkből ne maradjon ki mindaz, amire később szívesen emlékezünk vissza.
Azóta számtalan olyan pillanattal gazdagodtam, amelyek miatt ma már egészen más érzés belépni az egyetem ajtaján, mint az első napokban. Egy-egy közös program, kirándulás vagy akár egy hétköznapi beszélgetés is elég volt ahhoz, hogy egyre inkább otthon érezzem magam. Idővel pedig azt is megtapasztaltam, hogy ez a közvetlenség nemcsak a diáktársak között van jelen.
Sokat jelentett számomra az a hozzáállás is, amellyel a tanáraink fordulnak felénk. Itt az ember nem vész el a tömegben. Nemcsak a teljesítményünket látják, hanem azt is, ha valamiben több rejlik bennünk, vagy ha éppen segítségre van szükségünk. Jó érzés tudni, hogy vannak, akik figyelemmel kísérik a fejlődésünket, és akár egy biztató szóval, akár egy új lehetőséggel segítenek továbblépni.
A tanulmányaim során így olyan ajtók is megnyíltak előttem, amelyek létezéséről korábban talán nem is tudtam. Egyre több tapasztalatot szereztem, bátrabban mertem új dolgokba belevágni, és közben a jövőmről alkotott elképzeléseim is sokat változtak.
Ebben az is nagy szerepet játszott, hogy mindezt itt, Kárpátalján, magyar nyelven élhetem meg. Amikor megkezdtem a tanulmányaimat, ez még természetesnek tűnt számomra. Az évek során azonban sokkal tudatosabbá vált bennem, mit jelent ehhez a közösséghez tartozni, és milyen érték az, hogy anyanyelvünkön tanulhatunk és fejlődhetünk.
Ma már másként tekintek az itthon maradás kérdésére is. Az egyetem megmutatta, hogy a lehetőségeket nem feltétlenül máshol kell keresnünk. Hogy itt is érdemes terveket szőni, célokat kitűzni, és hinni abban, hogy van miért maradnunk.
A mai ünnepségen olyan egykori hallgatókat is köszönthetünk, akik huszonöt évvel ezelőtt szerezték meg diplomájukat. Jó belegondolni, hogy bár más időszakban jártuk az intézmény folyosóit, mindannyian ugyanannak a történetnek vagyunk a részesei.
Én ma már egy megszerzett diplomával a hátam mögött, de továbbra is a Rákóczi Egyetem hallgatójaként állhatok itt. Az egykori főiskolából időközben egyetem lett, én pedig az elmúlt évek alatt magam is sokat változtam. Egy dologban viszont ma is ugyanolyan biztos vagyok, mint az első időszak után: jó helyen vagyok.
És ha ma valaki megkérdezné, mit jelent számomra rákóczisnak lenni, azt hiszem, egyszerűen azt válaszolnám: egy olyan közösséghez tartozni, ahol figyelnek ránk, és ahol megtanulunk hinni abban, hogy a jövőnknek itt, itthon is helye van.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!