Tisztelt Elnök Asszony, Rektor Úr, kedves vendégeink!
„Egyetlen hazánk van, ez a magyar nyelv”. Kányádi Sándor, kiváló töltőnk szavaival köszöntöm Önöket, és köszönöm meg ezt a kimagasló és nagyon megható kitüntetést a Magyar Rektor Konferencia valamennyi tagja nevében.
Ezen bölcsesség, amit Kányádi Sándor mondott, megmutatja, hogy milyen hatalmas értéknek, milyen kivételes ajándéknak számít az anyanyelvünk. És azt is, hogy milyen különleges az az erő, ami összeköt bennünket, akik ebben a közös hazában, a magyar nyelvünkben élünk, országhatáron innen, országhatáron túl. Nagy megtiszteltetés és őszinte öröm számomra, hogy ezen a különleges ünnepen itt lehetnek Önökkel, a Magyar Rektori Konferencia nevében átvehettük kollégáimmal a Rákóczi Gyűrűt. Kiemelt jelentőségű számomra, hogy idén a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem a Magyar Rektori Konferenciának ítélte oda az egyik ilyen kitüntetést. Az egyetem a döntését azzal indokolta, hogy az MRK elkötelezetten támogatja a kárpátaljai magyar felsőoktatást, hozzájárul annak fennmaradásához és megerősítéséhez, valamint a háború kitörése óta is aktív szerepet vállal annak támogatásában.
Úgy gondolom azonban, hogy ez az elismerés jóval több, mint egy rangos díj. Számomra mindenekelőtt annak a visszaigazolása, hogy amit az elmúlt években közösen tettünk, annak valóban van valódi jelentősége. Hiszen ez annak a bizonyítéka, hogy a magyar felsőoktatás nem csak intézményekből, hivatalos kapcsolatokból, együttműködési megállapodásokból áll, hanem egy olyan közösség, amelynek tagjai a nehéz időkben is képesek egymásfelé lefordulni, számíthatnak egymásra országhatárokon innen és túl.
A Magyar Rektori Konferencia 2009 óta erősíti kapcsolatait a határon túli magyar felsőoktatási intézményekkel. Ennek az együttműködésnek fontos állomása volt, amikor 2010 júniusában az első alkalommal szerveztük meg a plenáris ülést Magyarország határain kívül, Kolozsváron, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Azóta évente, két évente más-más helyszínen találkozunk, a felvidéken, a délvidéken, a Partiumban és Erdélyben. Kárpátaljára is terveztünk plenárisülést, ám a történelem és a geopolitikai helyzet végül is felül írta a terveinket. Éppen ezért különösen fontos számunkra, hogy a személyes találkozások és a közös munka lehetőségét a mennyiségek ellenére is megőrizzük.
2013 májusában a Debreceni Egyetemen tartott ünnepélyes ülésen megalakult az MRK Határon Túli Felsőoktatási Intézmények Bizottsága. Ezzel egy olyan közösség született, amely azóta is fontos szerepet tölt be a határon túli magyar felsőoktatás ügyeinek képviseletében, és az intézmények közötti kapcsolatok erősítésében. Jávor András fáradhatatlan szervezőmunkával gondoskodott a rendszeres kapcsolattartásról és a szakmai együttműködésről. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemre mindvégig fontos oszlopként tekintett ez a bizottság. Csernicskó István rektor úr pedig a két évente rotáló elnökséget immár két alkalommal is betöltötte. A bizottság rendszeresen ülésezik, és a határon túl rendezett plenáris üléseken fórumot biztosít arra, hogy elsőkézből halljunk a magyar felsőoktatás helyzetéről határon túl is. Ezzel azt is üzenjük, hogy fontos számunkra mi történik a határon túli magyar felsőoktatási intézményekben. És egyaránt fontosak számunkra az ott oktatók, dolgozók, kutatók és hallgatók.
A Határon Túli Felsőoktatási Intézmények Bizottsága az MRK egyik legaktívabb testülete. Minden nyáron ülésezik az ELTE Kárpát-medencei Nyári Egyetemének keretében, ahol a szakma együttműködése mellett a kormánnyal való párbeszédre is van lehetőségünk. A bizottságnak hat országból összesen 34 tagja van. 34 intézmény és mögöttük egy közös gondolat, hogy a magyar felsőoktatás akkor lehet igazán erős, ha nem választják el egymástól országhatárok. Amikor kitörött az orosz–ukrán háború, ez a közösség nagyon gyorsan megmutatta, mit jelent a gyakorlatban az összetartozás. Az MRK-n belül határozott összefogás alakult ki a kárpátaljai intézmények megsegítségére. Rendszeresen egyeztettünk arról, mire van a legnagyobb szükség. A hazai felsőoktatási intézmények pedig nem csak szavakkal fejezték ki szolidaritásukat, gyűjtéseik során számítógépeket, kollégiumi férőhelyeket és számos más segítséget ajánlottak föl.
Ezek mögött látszólag egyszerű dolgok állnak, de a nehéz időkben ezek sokkal többet jelentenek önmaguknál. Azt jelenti, hogy nem vagytok egyedül. És talán ez a legfontosabb üzenet, amelyet ma magunkkal vihetünk.
Végezetül szeretnék szívből köszönetet mondani a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemnek a Rákóczi-díj odaítéléséért. Az MRK elnökeként szeretném biztosítani Önöket arról, hogy a Magyar Rektori Konferencia a jövőben is minden tőle telhető támogatást igyekszik megadni a kárpátaljai magyar felsőoktatási intézményeknek ebben a fájdalmasan elhúzódó háborúban. És szeretném megköszönni mindazt, amit az elmúlt években a tagintézményeink együtt és egymásért tettek. Mert ez a gyűrű, amelyet most átvehettünk, számomra és számunkra több egy kitüntetésnél. Egy közösség valódi erejének kézzel fogható jelképe. Azé a közösségé, amely képes megőrizni kapcsolatait akkor is, amikor nehézségek adódnak.
Amely képes segíteni akkor is, amikor segítség nem pusztán kötelesség, hanem emberség kérdése. És amely tudja, hogy a magyar felsőoktatás közös értékű, bárhol is legyenek azok az intézmények, ahol ezt az értéket őrzik és tovább adják. Hiszem, hogy amíg számíthatunk egymásra, addig van mire építenünk. Hiszem, hogy a tudásnak, az oktatásnak és a közösségnek nincsenek határai.
Köszönöm, hogy ma itt lehettem Önökkel, Veletek!
Köszönöm a megtisztelő elismerést valamennyi MRK tag nevében! És mindenek előtt köszönöm a bizalmat, és azt az érzést, hogy összetartozom.
Köszönöm a figyelmet!