Mészárosné Barát Julianna Beregszászban született, tanulmányait a helyi középiskolákban végezte, majd a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát. Ezt követően tanári pályára lépett, amelyet ma is végez, ma már a magyarországi Újpesti Halassy Olivér Német Nyelvet Emelt Szinten Oktató Általános Iskola és Nyelvoktató Nemzetiségi Iskolában. Vele beszélgettünk.
– Meséljen magáról! Hol született, mit tanult?
– Beregszászban születtem, tanulmányaimat a Beregszászi 6. Számú Általános Iskolában kezdtem, majd a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskolában szereztem érettségit. A gyermekkorom boldogan telt, iskolai tanulmányaim mellett kézilabdáztam, cserkészetre és katolikus hittanra jártam.
– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?
– Már általános iskolában közel került hozzám a történelem, több helytörténeti versenyen indultam, és ennek kapcsán már ekkor rendszeresen megfordultam a beregszászi levéltárban. A középiskolában még jobban elmélyült a történelem iránti szeretetem, és Szekunda Judit tanárnő biztatására az érettségi megszerzése után a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola történelem–földrajz szakára felvételiztem, amit 1998–2003 között sikeresen el is végeztem.
A főiskolás éveim alatt szintén lehetőségem volt folytatni a levéltári kutatásaimat is, ugyanis dr. Csatáry György témavezetőm támogatásával kutatói ösztöndíjjal évekig foglalkozhattam a Rákóczi-szabadságharc kárpátaljai vonatkozásaival, elsősorban Ung vármegye Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepével.
2003-ban a Debreceni Egyetem történelem doktori képzésére nyertem felvételt, ahol 2010-ben PhD-fokozatot szereztem. Kutatási témám itt is a Rákóczi-szabadságharc volt, azon belül is Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor kapcsolata.
2002 és 2005 között a Munkácsi Egyházmegyei Teológiai Tanfolyam hitoktatói képzését is elvégeztem.
– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?
– A diákévekre mint életem legszebb időszakára emlékszem vissza. A tanórák családiasak, jó hangulatúak voltak, bármikor fordulhattunk a tanárokhoz vagy diáktársunkhoz segítségért, tanácsért. A tanulmányaink alatt igazi közösségé kovácsolódtunk össze, számtalan kulturális és sportprogramunk volt, a pedagógiai gyakorlatainkon is rengeteg gyakorlati tudásra tehettünk szert. Szívesen emlékszem vissza a régészeti ásatásunkra, a földrajz-terepgyakorlatokra, vagy amikor közösen készültünk egy-egy vizsgára.
– Mi történt a főiskola befejezése után?
– A főiskola utolsó évében az egyéni szakmai pedagógia gyakorlatomat a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumban végeztem, s a diplomám megszerzése után 2003-tól ott is kezdtem dolgozni, elsősorban földrajztanárként, de etikát és jogtant is tanítottam. 2007-től óraadóként történelemórákat is kaptam az akkor már II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolán, 2010-ben főállásban dolgoztam ott tovább, a gimnáziumban pedig mellékállásban tanítottam.
– Milyen tapasztalatokat szerzett azok alatt az évek alatt?
– Szerencsésnek éreztem magamat, hisz mindkét munkahelyemre úgy kerültem, hogy ismertek, és én is tisztában voltam az ott zajló pedagógiai munkával, ezért nem okozott nehézséget a beilleszkedés. A gyerekekkel való foglalkozásban is voltak már tapasztalataim, hisz 2005-től rendszeresen tartottam hitoktatói foglalkozásokat a katolikus plébánián.
– Ma már az Újpesti Halassy Olivér Német Nyelvet Emelt Szinten Oktató Általános Iskola és Nyelvoktató Nemzetiségi Iskola történelem–földrajz tanára.
– 2011 augusztusában Magyarországra jöttem férjhez. Ekkor a férjem szülőfalujába, a Pest megyei Tápiószentmártonba költöztem, ahol hitoktatói állást kaptam a helyi óvodákban és általános iskolában. 2020-tól a meglévő állásom mellett óraadói földrajztanárként is elkezdtem dolgozni előbb Cegléden, majd a Tápiószentmártoni Kubinyi Ágoston Általános Iskolában.
2024 augusztusában családommal Budapestre, a IV. kerületbe költöztünk. A gyermekeinket a helyi Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolába írattuk be, én pedig a környéken kerestem állást. Az Újpesti Halassy Olivér Német Nyelvet Emelt Szinten Oktató Általános Iskola és Nyelvoktató Nemzetiségi Iskolában volt éppen meghirdetett történelem–földrajztanári állás, amire jelentkeztem és felvételt is nyertem. Jelenleg történelmet, földrajzot, honismeretet, állampolgári ismereteket és etikát tanítok ebben az iskolában.
– Hogyan érezte magát kezdetben?
– A beilleszkedéssel és a tanítással nem volt gondom, inkább a magyar oktatási rendszer volt számomra szokatlan, hisz más óraszámban és más szerkezetben kellett tanítani a földrajzot és a történelmet is.
– Milyen tapasztalatokat szerzett? Hogyan lehet a diákokkal jól dolgozni, motiválni őket?
– A világ sokat változott 2003 óta, de a gyerekekkel való foglalkozás ma is szép és nemes hivatás. Legfontosabb szerintem, hogy szeresd, amit csinálsz, és szeresd a diákokat, mert ma egy tanár leginkább a személyével, értékrendjével nevel, tanít és motivál.
– Meséljen kicsit a családjáról is! Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?
– A családommal Újpesten élek. Két gyermek édesanyja vagyok, Mészáros Lázár fiam 13 éves, és Mészáros Levente Péter 12 éves. Szabadidőmben szeretek olvasni, kirándulni, és igyekszem odafigyelni arra, hogy jusson rá elég idő. Kisebbik fiam az Újpest Haladásnál focizik, ami azt jelenti, hogy bajnokságok idején szinte minden hétvégén van programja a családnak.
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Nincsenek különösebb terveim, igyekszem a jelenben élni, és minél többet együtt lenni a családommal.
– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?
– A Rákóczi-főiskolának köszönhetem, hogy biztos tudást és olyan tapasztalatokat adott, amelyeket fel tudtam használni a későbbi munkámban. A köszönet mellett egyúttal szeretnék gratulálni is az intézménynek az egyetemi cím megszerzéséhez, és további áldásos munkát kívánok számára.
Kurmay Anita