Akikre büszkék lehetünk: interjú Bakura Sándorral

A pedagógusok kiemelt szerepet játszanak a fiatalok nevelésében és oktatásában, segítve őket a tudás megszerzésében és a képességeik fejlesztésében. Nemcsak tantárgyi ismereteket adnak át, hanem fontos értékeket, mint a felelősségtudat, empátia és együttműködés. A pedagógusok sokszor mentorok is, akik támogatják a diákokat a nehézségeik leküzdésében. Folyamatosan alkalmazkodnak az oktatás változó kihívásaihoz, például az új technológiák, módszerek alkalmazásával.

Bakura Sándor Eszenyben született, középiskolai tanulmányait is ott végezte, majd a Rákóczi-főiskola földrajz szakán diplomázott. Ezt követően pedagógusi pályára lépett, melyet ma is szívvel-lélekkel végez. Vele beszélgettünk.

– Meséljen magáról! Hol született, mit tanult?

– Eszenyben születtem 1981-ben. Itt végeztem el a középiskolai tanulmányaimat is. Édesapám magyar- és földrajztanár volt.

– Miért döntött a Rákóczi-főiskola mellett?

– A családomban már a nagyapám is kiváló, elismert pedagógus volt, így én is szerettem volna tanár lenni. Megismerkedtem az akkor még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola néven működő intézménnyel, s nagyon megtetszett családias, meghitt hangulata. Így 2002-ben felvételiztem a főiskolára.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélménye, amit szívesen megosztana?

– Földrajz szakon végeztem a főiskolán. A diákévek alatt itthon még inkább kibontakozhattam. Az évfolyamtársakkal hamar barátságos lett a viszonyunk, az öt év alatt sok barátot és későbbi kollégát ismertem meg. A főiskolás évek során nemcsak a kötelező órákon vettem részt, hanem bekapcsolódtam különböző kutatásokba, így mélyebben megismerkedhettem a falumból elhurcolt málenkij robot áldozatainak történeteivel.

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– A szerencsének köszönhetem, hogy még a diploma kézhezvétele előtt tanári álláslehetőséget kaptam a Huszti Magyar Általános Iskolában, s ott kezdtem el a tanári pályámat. Nagyon szerettem abban a történelmi városban tanítani, hisz a kis magyar közösség szinte azonnal befogadott. Itt csak két évet dolgoztam, hiszen újabb lehetőségek tárultak elém, így egy évet Németországban töltöttem önkéntesként. Az ott eltöltött idő alatt megismerkedtem a német oktatással, és egy vallástanár mellett tevékenykedtem segítőként.

– Hogyan érezte magát a pályája kezdetén?

– Jelenleg – immár 15 éve – a szülőfalumban dolgozom földrajztanárként. Nagyon örültem, hogy a saját településemen kaptam álláslehetőséget, hisz itt tanított a nagyapám és az édesapám is. Remélem, én is olyan jó pedagógus, emberismerő és lelkiismeretes vagyok, mint ők.

– Hogyan lehet a gyerekkel jól dolgozni, motiválni őket?

– Egyre nehezebb megtalálni a közös hangot a mai gyerekekkel, a mobilkorszak elrabolja a figyelmüket. A legjobb motiváció a sikerélmény: ha egy gyerek egyszer megtapasztalja, hogy képes rá, már félúton van a következő cél felé.

– Érték-e pozitív vagy negatív élmények a munkája során? Milyen tapasztalatai lettek az évek során?

– A sok év alatt természetesen tapasztal az ember sokféle dolgot, de legtöbbször a pozitív élményekre emlékszik. Nekem osztályfőnökként az osztályommal végigvitt évek voltak a pozitívak.

– Hogyan hatottak munkájára az elmúlt évek nehézségei?

– A Covid idején zajló online tanulás megváltoztatta a gyerekeket, bezárkóztak, elfelejtettek csapatba dolgozni, játszani. A háború évei a falunkra is rányomták bélyegüket, a családok fogynak, egyre kevesebb gyereket tanítok az iskolában.

– Időközben elvégezte a Sárospataki Református Teológiai Akadémia beregszászi kihelyezett tagozatának lelkipásztori munkatársképzését.

– A németországi élmények miatt és azért, mert közel kerültem az Úrhoz, szükségét éreztem, hogy mélyebben tanulmányozzam a Bibliát, és a gyermekek, a fiatalok közötti munkában szerezzek nagyobb tapasztalatot. Lelkipásztori munkatársként nem tevékenykedek, de az egyház gondnokaként segítek a felmerülő munkák elvégzésében.

– Mivel foglalkozik szabadidejében?

– Szabadidőmben kertészkedek, olvasok. Sokat böngészem a netet, a közösségi hálót, hogy megértsem, közel kerüljek a fiatalabb generációhoz, de már a TikTok-challange-ek és Insta-filterek nem az én világom.

– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?

– Terveim voltak, vannak, de lassan ezek már csak álmok maradnak. Sajnos ebben az időszakban már csak kis időközre lehet tervezni, mert a háborús helyzet mindig felülírja.

– Mit köszönhet a Rákóczi-főiskolának?

– Sokat köszönhetek, talán meg sem lehet mindent fogalmazni. Az odaadó tanáraimnak köszönhetően megismertem és megszerettem szűkebb hazámat, Kárpátalját.

Nagy büszkeséggel olvastam, hogy mára a főiskolám megkapta az egyetemi státuszt.

Miért érdemes a főiskolán tanulni? Véleményem szerint az anyanyelven folytatott tanulmányok teszik az embert megfelelő szakemberré. Emellett az intézményben a hallgatók nemcsak a száraz szakmát sajátítják el, hanem közelebbről is megismerkednek a magyarság, a kárpátaljai magyar emberek életével, történetével és a megmaradás lehetőségeivel.

Kurmay Anita