Tisztelt vendégeink!
Kedves kollégák, kedves hallgatóink, kedves végzős diákok!
Vannak tanévek, amelyeket elsősorban a statisztikai adatok jellemeznek, és vannak, amelyekben történelem íródik. Meggyőződésem, hogy a mögöttünk hagyott tanév az utóbbiak közé tartozik. Ez volt ugyanis az első tanévünk egyetemként. Nemrég még arról beszéltünk, hogy intézményünk új nevet kapott, új rangot nyert, és ezzel új fejezet kezdődött történetében. Ma már nem azt kell bizonygatnunk, hogy egyetemmé váltunk, hanem azt, hogy méltók vagyunk ehhez a címhez. Persze, ennek az új korszaknak vannak egészen látványos következményei is. Az idei tanévben vezettük be egyetemünk új akadémiai jelképeit, a jogart, az elnöki és rektori láncot, valamint a talárt. Akkor még nem gondoltuk, hogy döntésünk következményeit ilyen hamar, szó szerint viselnünk kell.
Tisztelt ünneplő közösség! Ma azonban nem a talárról szeretnék beszélni, hanem arról, amit jelképez. A tudás iránti elkötelezettséget, a közösséghez tartozást és a felelősséget. Mert egyetemmé válni csupán egy döntés volt, és persze sok-sok munka, egyetemként működni azonban mindennapi felelősség. Minden egyes oktatóé, az összes munkatársé, minden hallgatóé. Ezt a felelősséget a mögöttünk álló tanévben közösen hordoztuk, és hiszem, hogy nem vallottunk szégyent. Együtt hisszük és valljuk, hogy a fiatalok oktatására fordított energia a legbiztosabb befektetés a jövőben.
Köszönöm mindenkinek, aki tudásával, munkájával és hűségével ebben a tanévben is hozzájárult közös építkezésünkhöz. A mai ünnepen természetesen sok szám és adat is elhangozhatna. Hány hallgatónk van, hány képzésünk működik, mennyi tudományos publikáció született, és azt is elmondhatnánk, hány diplomát adunk ma át. De úgy gondoltuk, hogy ezek a számok önmagukért beszélnek. Ezért minden vendégünk kézhez kapta a tanév legfontosabb eredményeit bemutató infografikát és a teljes rektori beszámolót, ezek a programfüzetben található QR-kódok segítségével letölthetők, elolvashatók. Aki örül, hogy nem olvasom fel az 50 oldalas rektori beszámolómat itt és most, az ne felejtsen el a beszédem végén lelkesen tapsolni. Az elmúlt években sokszor megkérdezték tőlünk, lehet és kell-e ma Kárpátalján egyetemet építeni. Azt hiszem, ez a tanév, valamint minden átadott diploma, minden új hallgató, minden sikeres akkreditáció válasz erre a kérdésre. És válasz minden olyan fiatal, aki úgy dönt, hogy a Rákóczi Egyetemet választja. Várjuk Önöket, kedves fiatalok, a már jól ismert és új szakjainkkal, tapasztalt oktatóinkkal, ösztöndíjakkal, kollégiummal, mobilitási programokkal, és ami talán a legfontosabb, jó társasággal.
Kedves végzőseink! A mai nap elsősorban önökről szól. Az elmúlt években órákra jártak, vizsgákra készültek, szakdolgozatot írtak, voltak sikeres és nehezebb időszakok. Voltak olyan napok is, amikor talán úgy érezték, könnyebb lenne feladni, de nem tették. Ezért ülnek ma itt, talárban, és most egészen biztosan érzik, hogy a diplomáért bizony izzadni kell. Az egyetemi diploma azonban, amit néhány perc múlva átvesznek, nem csupán egy oklevél, hanem annak bizonyítéka, hogy képesek voltak végig járni egy hosszú, évekkel ezelőtt megkezdett utat. És ez fontosabb minden tantárgynál. Mert az életben is újra és újra hosszú utakat kell majd végig járni. Ezekhez jó utat kívánunk! Néhány perc múlva kilépnek a beregszászi református templom ajtaján, már nem egyetemi hallgatóként, hanem diplomás felnőttként. De két dolog egészen biztosan nem változik. Egyrészt kint is nagyon meleg van. Másrészt önök mindig a Rákóczi Egyetem közösségéhez fognak tartozni. Vigyék magukkal mindazt, amit itt kaptak, tudást, barátságot, hitet és azt a meggyőződést, hogy a legnehezebb időkben is lehet, kell és érdemes építkezni.
Köszönöm oktatóink, munkatársaink egész éves munkáját, köszönöm családtagjaink türelmét és támogatását. Kívánom, hogy a mögöttünk hagyott tanév eredményei adjanak erőt ahhoz, hogy a következő tanévben még magasabbra emelhessük a lécet.
A békét várva és áhítva köszönöm megtisztelő figyelmüket!
