Tisztelt Elnök Asszony, Rektor Úr, Professzor Hölgyek és Urak, kedves Oktatók, Hallgatók, tisztelt Egyetemi Polgárság!
Nagyon sok szeretettel köszöntöm Önöket egyetemük tanévnyitó ünnepségén. Megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Rektori Konferencia elnökeként itt lehetek.
„Ahogyan ma tanítunk, olyan lesz a holnap”. A Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, a Semmelweis Egyetem egykori hallgatója szavai ezek. Kevés mondat fejezi ki ennél tömörebben az oktatás valódi tétjét és jelentőségét. Az Önök intézményének hatalmas fejlődése pedig, amit a rendkívül nehéz háborús körülmények között vittek véghez, mindennél jobban mutatja az oktatás és a tudomány erejét. Az 1996-ban Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskolaként indult, mára egyetemi rangot elnyert önálló intézményük immáron a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetemként képhez magyar nyelven olyan szakembereket, akikre ennek a térségnek nagyon nagy szüksége van. Az itt tanulók és az itt végző tanárok, óvodapedagógusok, tanítók, bölcsészek, természettudósok, pszichológusok, tolmácsok, turisztikai szakemberek munkája nem egyszerűen egy-egy szakma gyakorlását jelenti. Ők azok, akik tudásukkal, mindennapi munkájukkal jelen vannak Kárpátalja iskoláiban, intézményeiben, vállalkozásaiban, közösségeiben. Ez nagyon nehéz, ugyanakkor nemes feladat. Egyetemünk erőt adó és bátor példát mutat arra, hogy nehéz körülmények között is lehet építkezni, intézményt fejleszteni, oktatni és tanulni.
A tanévnyitó minden esztendőben az újrakezdés ünnepe. Különösen igaz itt Kárpátalján, ahol az elmúlt évek megtanítottak bennünket arra, hogy az újrakezdés nem magától értetődő állapot, hanem nap mint nap meghozott döntés. És talán éppen ezért különleges jelentősége van annak is, hogy milyen nyelven tanulunk, tanítunk és gondolkodunk. A magyar nyelv nem fal, amely elválasztja önöket a világtól, hanem egy hit, amelyen keresztül értékeket, tudást és tapasztalatot lehet továbbadni. Magyarul gondolkodni és tanulni annak a kulturális alapnak a megőrzését jelenti, amelyről elindulva nyitottan fordulhatunk a világ felé.
Kedves Hallgatók!
Önök nem csupán egy újabb tanévet kezdenek el. Önök azok közé tartoznak, akiknek a tudására Kárpátaljának a következő évtizedekben nagy szükség lesz. Az Önök tanulása ezért egyszerre személyes ügy és közösségi érték. Ugyanakkor nem tehetünk úgy, mintha ugyanabban a világban kezdenék Önök azt a tanévet, amelyben néhány évvel ezelőtt tanultak. Vannak Önök között olyanok, akiknek családtagjaik távol vannak, akik veszteséget hordoznak, akik bizonytalanságban élnek. Éppen ezért különleges jelentősége van annak, hogy ma itt együtt vagyunk. Az egyetem ebben a helyzetben több mint tudást adó intézmény. Olyan közeg is, ahol van helye a kiszámíthatóságnak, a találkozásnak, a közös munkának, az emberi méltóságnak. A biztonságos tér maga az univerzitás. Egy közösség akkor lehet igazán erős, ha tagjai szabadon választhatnak és közben képesek megőrizni egymáshoz tartozásukat. Ezt a szabadságot és ezt az összetartozást az oktatás különleges módon tudja szolgálni. Tudást ad, amely lehetővé teszi, hogy az ember maga válassza meg az útját, és közösséget, amelyhez akkor is lehet kapcsolódni, ha az élet egy időre más irányba visz bennünket.
Tisztelt Egyetemi Polgárok!
A háború egyszer véget ér, azonban az, hogy milyen Kárpátalja következik utána, már ma formálódik az előadótermekben, a laboratóriumokban, a könyvtárakban és a kollégiumi szobákban. Minden megtartott óra, minden sikeresen teljesített vizsga, minden megszerzett diploma egy kicsi, de nagyon fontos építőköve annak a jövőnek, amelyet ma még talán csak elképzelni tudunk. Külön köszönet illeti azokat az oktatókat és munkatársakat, akik nem csak tananyagot adnak át, hanem példát is kitartásból, alkalmazkodásból, felelősségből, emberségből.
Kedves Hallgatók!
Amikor ma belépnek az egyetem kapuján, talán még nem tudják, pontosan hova vezet az önök útja. Nem is kell, hogy tudják. Kérdezzenek, vitassanak meg egymással gondolatokat, tanuljanak egymástól és oktatóiktól, keressék azt a tudást, amelyet később maguk is tudnak továbbadni. Azt kívánom, legyen ez a tanév annak a bizonyítéka, hogy a tudás közösséget teremt. A közösség pedig erőt ad ahhoz, hogy a legnehezebb időkben is legyen mire építeni. Kívánunk mindenhez valamennyi erőt, kitartást, sikert és egy békés akadémiai évet.