Megemlékezés az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc hőseiről

A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet minden évben megemlékezéssel méltatja az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját. A forradalom 70. évfordulója alkalmából október 23-án megemlékezést tartottak a beregszászi vasútállomás mellett álló emlékműnél.

Az esemény kezdetén Demeter Hanna, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze szavalta el Márai Sándor Mennyből az angyal című versének egy részletét.

A jelenlévőket Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának főkonzulja köszöntötte.

„1956-ban a magyarok megmutatták a világnak, hogy a szabadságvágy erősebb a diktatúra láncainál. Ma, a 70. évforduló méltóságteljes ünnepén azok előtt hajtunk fejet, akik fegyverrel a kézben vagy éppen az igaz szó erejével mertek szembeszállni a szovjet megszállással és a kommunista zsarnoksággal”

– emelte ki.

Ezt követően Csinszka Felsütött a napsugára című dalát hallhattuk Pivnyeva Nikolett előadásában.

A történelmi események mozzanatait dr. Szakolczai Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának tudományos munkatársa idézte fel.

„1956 egy csoda, egy rendkívüli áldott pillanat volt, amikor a befogadó nemzet azokra is kiterjedt, akik nem voltak született magyarok, de mindenki magyar, aki közénk áll, mindenki magyar, aki vállalja a harcunkat. Egy csoda volt, hogy a pesti felkelők, a fegyveres rácok, kezdetleges, gyenge fegyverekkel szembe mertek szállni a szovjet páncélosokkal. Csoda volt, hogy a munkások egy emberként álltak ki mellettük, és nem engedték azt, hogy a pesti srácok felkelését egy szűk kör rendbontásának minősítse a hatalom. Erre kellene emlékezni”

– mondta.

Prof. dr. habil. Váradi Natália, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének professzora beszédében arra emlékeztetett, hogy az 1956-os eseményekre és a hősökre való emlékezés elsősorban kötelesség, azonban óriási felelősség is.

„’56 azt üzeni, hogy sosem szabad feladni. Mindig van kiút. Mindig lesz megoldás. Mindig lesz jövő, ha a közösség összefog”

– tette hozzá.

Molnár Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet koordinátora felelevenítette, hogy 2019 óta emlékezünk meg közösen a beregszászi vasútállomásnál az 1956-os hősökről.

„Egy közösség azonban nem attól marad élő, hogy időről időre felidézi a dátumokat, hanem attól, hogy képesek vagyunk felismerni benne a ma számára is érvényes kérdéseket. 1956 emléke arra kötelez bennünket, hogy a szabadságot ne pusztán történelmi örökségként, hanem jelen idejű felelősségként is értsük”

– mondta.

Ezt követően a történelmi egyházak képviselői Isten áldását kérték a jelenlévők életére.

Az esemény zárásaként elhelyezték a koszorúkat a bátrak tiszteletére állított emlékmű előtt.

Az ’56-os emlékművet Magyarország Beregszászi Konzulátusa és a Beregszászi Városi Tanács állította 2016 novemberében.

A megemlékezés a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem és Magyarország Beregszászi Konzulátusának szervezésében valósult meg.

Kurmay Anita