Balla Dániel Nagyberegen született, majd Kígyóson nevelkedett. Középiskolai tanulmányai után a Rákóczi-főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetében folytatta tanulmányait számvitel szakon, ezt követően a főiskola számvitel és adóügy szakán diplomázott. Ma már a TVOptimum könyvelője, emellett magánvállalkozóként közel harminc vállalkozás, szervezet és egyéni vállalkozók könyvelését végzi. Ismerjük meg őt!
– Mesélj magadról! Hogyan telt a gyermekkorod?
– Nagyberegen születtem, viszont Kígyóson nőttem fel. Tanulmányaimat a Nagyberegi Középiskolában kezdtem, majd a beregszászi ukrán gimnáziumban folytattam. A gyermekkorom és az iskolás éveim során a magyar és az ukrán nyelv, illetve kultúra egyaránt jelen volt az életemben. Kígyóson például éveken keresztül működött magyar néptánccsoport, amelynek én is tagja voltam. Nagyon szerettük ezeket az alkalmakat, örömmel jártunk a próbákra, és vettünk részt a fellépéseken. Ez az időszak szép emlékként maradt meg bennem.
Ami a pályaválasztást illeti, már gyermekkoromban is sokat gondolkodtam azon, hogy mi szeretnék lenni. Eleinte a jogászi pálya vonzott, később pedig egyre inkább az orvosi hivatás kezdett érdekelni. A gimnáziumi éveim alatt még komolyan foglalkoztatott az orvosi pálya gondolata, és sokat nézegettem a külföldi továbbtanulási lehetőségeket is, különösen egy olyan szakgimnáziumot, amely megfelelő alapot biztosított volna a későbbi orvosi tanulmányokhoz. Végül azonban más irányba indultam el, és jelentkeztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképzési Intézetébe.
Őszintén szólva, még a jelentkezésemkor sem igazán tudtam, hogy mit jelent pontosan a könyvelői szakma, és milyen feladatokkal jár. A gazdasággal természetesen már a gimnáziumban is találkoztam, de olyan mértékben nem tanultunk róla, hogy akkor már tudatosan ezt a területet válasszam a jövőm hivatásának.
– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?
– A Rákóczi-főiskola mellett azért döntöttem, mert korábban már elvégeztem az intézmény Felsőfokú Szakképzési Intézetét, ahol számvitel és adóügy szakon tanultam. Így természetes folytatásnak tűnt, hogy a tanulmányaimat is ugyanebben az intézményben folytassam. 2017 és 2020 között a Felsőfokú Szakképzési Intézet hallgatója voltam, ahol ifjú szakember diplomát szereztem. Ezt követően 2020–2025 között a főiskolán tanultam tovább, ahol alap- és mesterdiplomát is szereztem. Ahogy az első válaszomban is említettem, a számvitel eredetileg nem egy előre eltervezett pályaválasztás volt. A tanulmányaim során azonban fokozatosan egyre jobban megismertem ezt a területet, és egyre inkább kezdett érdekelni. A továbbtanulás lehetőséget adott arra, hogy a korábban megszerzett alapokra építve mélyebb szakmai tudást szerezzek, és ezt később a gyakorlatban is kamatoztatni tudjam.
– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?
– A főiskolai éveim több szempontból is különlegesek, ugyanakkor nem mindig voltak könnyűek. A tanulmányaim jelentős része éppen a Covid-időszakra, majd az orosz–ukrán háború kitörésének időszakára esett. Emiatt sajnos nem volt annyi lehetőségünk megélni a hagyományos értelemben vett diákéletet, mint amennyit egyébként szerettünk volna.
Ennek ellenére a főiskola igyekezett lehetőséget teremteni arra, hogy a hallgatói élet ne csak a tanórákról és a tanulásról szóljon. Különböző programokkal, rendezvényekkel próbáltak közösséget építeni, és színesebbé tenni a diákéveket.
Úgy gondolom, hogy ezekben a nehezebb időszakokban különösen fontos volt, hogy legyen egy közösség, amelyhez tartozhatunk. Bár a főiskolai éveink nem egészen úgy alakultak, ahogyan azt korábban elképzeltük, mégis sok szép emléket és értékes tapasztalatot viszek magammal ebből az időszakból.
– Mi történt a főiskola befejezése után?
– A szakmai pályafutásom tulajdonképpen már a főiskolai éveim alatt elkezdődött. Még hallgatóként kaptam az első munkalehetőségemet könyvelősegédként egy nagy szakmai presztízzsel rendelkező, elismert beregszászi könyvelő mellett. A lehetőséghez egy kis bátorságra is szükségem volt, ugyanis én magam kerestem meg az illetőt, és érdeklődtem, hogy lenne-e lehetőségem bekapcsolódni a munkájába, illetve gyakorlati tapasztalatot szerezni. Szerencsére bizalmat szavazott nekem, és lehetőséget adott a bizonyításra.
Ez az időszak rendkívül meghatározó volt a szakmai fejlődésemben. Nemcsak a főiskolán megszerzett elméleti tudást tudtam a gyakorlatban alkalmazni, hanem rengeteget tanultam a szakma valódi működéséről, a felelősségvállalásról és a könyvelői gondolkodásmódról is. Az itt megszerzett tapasztalatok és az átadott tudás nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy szakmailag eljussak oda, ahol ma tartok.
Visszatekintve nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért, hiszen úgy gondolom, hogy a szakmai pályafutásom egyik legfontosabb kiindulópontja volt.
– Ma már a TVOptimum könyvelője vagy. Hogyan jött a lehetőség? Milyen tapasztalataid lettek?
– A TVOptimumhoz való kapcsolódásom már korábban elkezdődött, még akkor, amikor könyvelősegédként dolgoztam. A közös munka során idővel egyre szorosabb szakmai kapcsolat alakult ki a vállalattal, és amikor később elindítottam a saját szakmai utamat, természetes folytatása volt ennek az együttműködésnek, hogy velük is tovább dolgozzak. Nagyon sok támogatást és bizalmat kaptam tőlük az önállósodásom során, ami számomra különösen sokat jelentett. A vállalatnál végzett munka azért is érdekes számomra, mert egy internetes szolgáltatással foglalkozó vállalkozás működését pénzügyi és számviteli szempontból kell átlátni. Ez sokrétű feladat, hiszen nemcsak a napi könyvelési teendőkről van szó, hanem a gazdasági folyamatok megértéséről, a pénzügyi információk értelmezéséről és a vezetői döntések támogatásáról is. Az itt szerzett tapasztalatok tovább bővítették a szakmai látókörömet, és lehetőséget adtak arra, hogy egyre jobban megismerjem egy vállalkozás teljes gazdasági működését.
– Ezenkívül magánvállalkozóként több vállalkozás, szervezet, egyéni vállalkozók könyvelését végzed. Hogyan jött a gondolat, hogy magánvállalkozásba kezdj?
– A saját vállalkozás elindítása elsősorban egy adott élethelyzetből adódott, amely végül lehetőséget teremtett arra, hogy önállóan is kipróbáljam magam a szakmában. Eleinte természetesen ez új kihívást jelentett, hiszen egészen más felelősséggel jár önállóan dolgozni, ügyfelekkel kapcsolatot tartani és a teljes könyvelési folyamatokat átlátni. A könyvelésben minden vállalkozás más. Eltérő tevékenységi körökkel, gazdasági folyamatokkal és problémákkal találkozom, ami folyamatos tanulásra és alkalmazkodásra ösztönöz. Azt is megtanultam, hogy a könyvelő munkája nem ér véget a bizonylatok rögzítésével. Sokszor tanácsadóként, problémamegoldóként és a vállalkozó egyik fontos szakmai támaszaként is jelen kell lenni. Összességében az önálló munkavégzés sokat adott a szakmai fejlődésemhez, és olyan tapasztalatokat szereztem, amelyeket alkalmazottként talán más formában ismertem volna meg.
– Értek-e pozitív vagy negatív élmények?
– Természetesen mind pozitív, mind negatív élményekkel találkoztam a szakmai pályafutásom során. A könyvelés egy olyan terület, ahol folyamatosan változó jogszabályokhoz, határidőkhöz és elvárásokhoz kell alkalmazkodni, ami időnként komoly kihívást jelent. Ugyanakkor éppen ezek a helyzetek azok, amelyekből a legtöbbet lehet tanulni. Sokszor egy-egy bonyolultabb probléma megoldása vagy egy nehezebb időszak lezárása adja a legnagyobb szakmai sikerélményt. Nem feltétlenül tudnék egyetlen kiemelkedő sikert megnevezni, inkább úgy érzem, hogy az eddigi eredményeim sok kisebb sikerből, tapasztalatból és folyamatos fejlődésből állnak össze.
– Mesélj kicsit magadról! Jut idő kikapcsolódásra a munka mellett?
– A munkám mellett igyekszem időt fordítani a kikapcsolódásra is. A sport fontos része a mindennapjaimnak, rendszeresen járok edzőterembe, emellett időnként futni is eljárok. Számomra a mozgás nemcsak fizikai aktivitást jelent, hanem mentális feltöltődést is.
A másik dolog, amit nagyon szeretek, az az olvasás. Leginkább az ifjúsági irodalom áll közel hozzám, szívesen olvasok ilyen jellegű könyveket. Emellett szeretek tanulni, új dolgokat megismerni, jelenleg például az angol nyelvtudásom fejlesztésére is nagy hangsúlyt fektetek.
Fontos számomra, hogy a munka mellett legyen időm önmagamra, a feltöltődésre és azokra a tevékenységekre, amelyek örömet okoznak.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– A jövővel kapcsolatban igyekszem nyitottan gondolkodni. Szeretem a szakmámat, fontos számomra az eddig megszerzett tudás és tapasztalat, és természetesen szeretnék tovább fejlődni ezen a területen. Ugyanakkor nem szeretném kizárni az új lehetőségeket sem. Úgy gondolom, hogy az ember életében idővel változhatnak a célok és az elképzelések, és nem feltétlenül kell egész életünkben ugyanazon az úton haladnunk.
Számomra fontos, hogy olyan területen dolgozzak, amelyben jól érzem magam, amely motivál, és amelyben hosszú távon is el tudom képzelni magam. Ha a jövőben találkoznék egy olyan lehetőséggel, amelyben még inkább megtalálnám önmagam, nyitott lennék arra is, hogy új irányba induljak el.
Egyelőre azonban szeretnék tovább tanulni, tapasztalatot szerezni, és meglátni, milyen lehetőségeket tartogat számomra a jövő.
– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?
– Elsősorban azt a szakmai alapot és tudást, amelyre máig építeni tudom a pályafutásomat. A Rákóczi-főiskola lehetőséget biztosított arra, hogy ne csak egy szakmát sajátítsak el, hanem továbbtanuljak, fejlődjek, és fokozatosan megtaláljam a helyemet ezen a területen.
Külön kiemelném az oktatókat is, akiknek nemcsak a szakmai tudása, hanem a hozzáállása, az élettapasztalata és a saját szakmai életútja is nagy motivációt jelentett számomra. Úgy gondolom, hogy egy oktató személyisége és példamutatása legalább annyira meghatározó lehet egy hallgató fejlődésében, mint az átadott tananyag.
Emellett fontosnak tartom azt is, hogy mindezt egy olyan intézményben tehettem meg, amely nyelvileg és kulturálisan is közel áll hozzám. Úgy gondolom, hogy az intézmény egyik legnagyobb értéke, hogy lehetőségeket teremt a kárpátaljai fiatalok számára, és olyan szakmai alapokat ad, amelyekre később a saját útjukat építhetik.
Kurmay Anita