SZEMBEN A SÖTÉTSÉGGEL
Évértékelő beszélgetés Csernicskó Istvánnal, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorával
Amikor a világ szótárkiadói az online tér torzulásait, a mesterséges intelligencia silány melléktermékeit vagy a közösségi média provokációit nevezik meg az év legjellemzőbb fogalmaiként, addig Ukrajnában egészen más szavak válnak meghatározóvá. Olyanok, amelyek nem trendeket, hanem sorsokat írnak le. Olyanok, amelyek mögött emberi életek, félelmek és kényszerű döntések állnak. Ebben a közegben kell helytállnia egy felsőoktatási intézménynek is – működni, fejlődni, közösséget megtartani.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem számára 2025 egyszerre volt a túlélés és az előrelépés éve: az intézmény főiskolából egyetemmé vált, miközben a háborús mindennapok kihívásai között kellett biztosítani az oktatás folyamatosságát. Évértékelő beszélgetésünkben Csernicskó István rektor nemcsak számokról és eredményekről beszél, hanem arról is, mit jelent egyetemnek lenni akkor, amikor a működés maga is teljesítmény.
Az év szava
– A Cambridge Dictionary szerint az év szava 2025-ben a paraszociális szó lett, ami olyan egyoldalú kapcsolatot határoz meg, amelyet valaki egy hírességgel, fiktív szereplővel vagy épp az AI-jal kapcsolatban érez. A Macquarie Dictionary az AI slop kifejezést választotta az év szavának, ami magyarul MI-mosléknak fordítható; ezt a szót a silány minőségű, mesterséges intelligenciával létrehozott internetes tartalmakra alkalmazzák. Az Oxford University Press szerint idén a ragebait lett az év szava, ami olyan online tartalom, amelynek célja, hogy frusztráló, provokatív vagy sértő jellegével szándékosan haragot vagy felháborodást keltsen. Az ön számára mi volt az év szava 2025-ben?
– Nem gondolkodtam ezen. Most hirtelen az jutott eszembe, hogy nem tudom, mi lett vagy lesz Ukrajnában az év szava idén, de úgy emlékszem, tavaly a бусифікація, vagyis a buszifikáció lett a befutó, ami az embervadászattal egyenértékű, az emberi jogokat és méltóságot teljeséggel figyelmen kívül hagyó, erőszakos mozgósítást jelöli. A 2024-ben megjelent Політика і війна: закономірності та парадокси мовного розвитку (2022– 2023 рр.) című kötetben pedig azt olvastam, hogy a totális háború kitörésének évében a могілізація lett az év egyik legvitatottabb neologizmusa Ukrajnában. Ez a szó az ukrán nyelvben a katonai mozgósítást jelölő mobilizáció (мобілізація), illetve a sírhely (могила) főnév kreatív összevonásával jött létre. A kifejezés – akárcsak a buszifikáció – az általános és kötelező, és bizony nemritkán erőszakosan végrehajtott katonai mozgósításra reflektál, utalva arra, hogy a mobilizáció, vagyis mozgósítás a totális háborúban nem ritkán a sírhoz vezető út: a mobilizáció így nagyon gyakran egyben mohilizáció is. A kötet kiemeli, hogy a могілізація a Myslovo című ukrán neologizmusszótárban a 2022-es év egyik legfontosabb szavának számított. Mivel az év szava rendszerint egy-egy jellemző neologizmus, vagyis új szó, a szókészlet változása pedig követi a társadalmi, politikai, gazdasági vagy kulturális változásokat, érzékelhető, hogy az angolszász szótárszerkesztők szerencsések, hiszen nem kell olyan államban élniük, amely végeláthatatlan háborúban áll, részben saját polgáraival is. Nekik az online világ jelenti a kihívást, nálunk a túlélés a tét.
– Esetleg lehet-e az egyetem az év szava a beregszászi felsőoktatási intézmény rektora számára?
– Minden bizonnyal arra utal, hogy 2025 egyik kiemelt eseménye intézményünk számára az volt, hogy főiskolából egyetemmé váltunk. Ezt természetesen sikerként értékeljük, de azt azért nem mondanám, hogy ez mindent háttérbe szorított. Nálam például az év eseménye az volt, hogy ismét új képzéseket indítottunk, így korábban soha ennyi képzést nem kínáltunk a fiatalok számára, mint ebben az évben. Nyilván ezzel is összefüggésben nagyon sok hallgatót vehettünk fel az első évfolyamra, és rekordot döntött a hallgatói összlétszámunk. Nagy öröm számomra az is, hogy biztosítani tudjuk a szakmai előrelépés és fejlődés lehetőségét az oktatóink számára, amit az is igazol, hogy egyre többen szereznek docensi, sőt professzori kinevezést, köztük olyan kollégák, akik néhány évvel ezelőtt itt, nálunk szereztek felső végzettséget. Ez pedig számomra azt jelenti, hogy a rendkívül nehéz, háborús körülmények ellenére mi bővülni, fejlődni tudtunk, és biztos pontként vagyunk jelen Beregszászban és Kárpátalján.
16 óra sötétség
– Pedig biztosan vannak nehézségeik is.
– Mindenkinek vannak nehézségei, sajnos. Nem egyszerű biztosítani egy ekkora intézmény fennakadásoktól mentes működését úgy, hogy például a mai áramszüneteket előrejelző tájékoztató szerint abban a zónában, ahol a mi épületeink többsége található, hajnali 4-től 7-ig, majd 12-től 14 óráig, végül 19 órától 21.30-ig szakítja meg rövid időre áramszolgáltatás a permanens áramkikapcsolásokat. Azaz 16 és fél órás áramszünettel szemben 7 és fél órás áramszolgáltatás áll: nagyjából kétharmad-egyharmad az arány, a sötétség javára a fénnyel szemben. Mi mégis működünk: zajlik az oktatás, van fűtés és áram a kollégiumokban. Hogy ez mennyi erőfeszítést igényel a munkatársaimtól, azt csak ők tudják, mert nem érnek rá elmesélni.
– Azért mégiscsak mutatója az elmúlt években elvégzett munkának az, hogy a főiskolából egyetemmé váltak, vagy tévedek?
– Fontos esemény volt az egyetemmé válás, de elsősorban szimbolikus jelentőségű. Az elvégzett munka az, ami igazán számít. Munkatársaink valóban komoly erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy elérjük ezt a célt. A Beregszász főterén álló főépületünk homlokzatán lecserélt névtábla avatása szép és talán látványos ünnepség volt, ám a háttérben elvégzett munka messziről nem látszik. Kevesen tudják például, hogy csupán a 2025-ös naptári évben csaknem 120 belső rendelet született az intézményünkben oktatásszervezési kérdésekkel kapcsolatban. Ezek a rendeletek vagy a mindennapi működésről, vagy a belső minőségbiztosítási rendszerünk fejlesztéséről szólnak, és ebben a számban nincsenek benne a hallgatói ügyekre vagy a munkatársakra vonatkozó rendeletek, amelyek összesített száma szintén 100 fölötti. Körülbelül 20 új belső szabályzatot dolgoztunk ki és fogadtunk el ebben a naptári évben, és további 25-30-at átdolgoztunk, módosítottunk, korszerűsítettünk, az intézmény fő döntéshozó szerve, a Szenátus (Tudományos Tanács) pedig körülbelül 200 határozatot hozott az év során. Mindez együtt szükséges ahhoz, hogy megfeleljünk egy modern, nem bezárkózó, fejlődő felsőoktatási intézménnyel szemben támasztott követelményeknek.
– Van-e egyetlen olyan szám, eredmény, esemény, amit mindenképpen szeretne kiemelni a 2025-ös év eredményei közül?
– Ha mindenképp meg kell tennem, akkor egy olyan adatot emelnék ki, amit a minap kaptam a Karrierkövetési Osztályunk vezetőjétől, aki a végzett hallgatóink pályáját, életútját kíséri figyelemmel. A nyilvántartásaink szerint a 2025–2026-os tanévben összesen 150 Kárpátalján működő magyar (vagy részben magyar) tannyelvű oktatási intézményben – ezek között óvodák és iskolák mellett ott van persze a mi egyetemünk is – összesen 665 egykori végzősünk dolgozik. Amikor úgynevezett szakértőktől nap mint nap azt halljuk, hogy Kárpátaljáról szinte minden magyar elmenekült, akkor nekem mindig eszembe jutnak ezek a kollégák és persze azok a gyerekek, fiatalok, akiket ők tanítanak.
Harmadik misszió
– Amikor az interjúra készülve belenéztem az intézmény öt évre szóló intézményfejlesztési stratégiájába, találkoztam a harmadik misszió kifejezéssel. Ez mit jelent?
– A sikeres és modern egyetemek az oktatási és kutatási feladataikon (ezek jelentik az első és a második missziót) túlmenően úgynevezett harmadik missziós tevékenységet is ellátnak, amelynek keretén belül – egyebek mellett – a kultúra, a sport és a helyi gazdaság- és vállalkozásfejlesztés területén is feladatokat vállalnak, ezáltal maguk is alakítják, formálják saját gazdasági és társadalmi környezetüket. Ugyanis egyetlen egyetem sem működik légüres térben, nem zárkózhat be. Feladatunk, hogy részt vegyünk a környezetünk alakításában. A kultúra területén szerintem jól érzékelhető a jelenlétünk a szűkebb térség életében. Hogy mást ne mondjak, az intézményünk által alapított Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet vagy a Tulipán Tanoda hálózat széles körben ismert. A sport terén egyelőre kevésbé játszunk meghatározó szerepet, de például az egyetemünk által idén már ötödik alkalommal megszervezett megyei futsalbajnokság kétségkívül színvonalas és népszerű esemény, és amint elkészül végre a sportuszodánk és a hozzá tartozó sportkomplexum, magasabb fokozatra kapcsolunk a sportban is.
– Mi a helyzet a gazdasággal? Említette, hogy ez is része az úgynevezett harmadik missziónak.
– A gazdaságélénkítő tevékenység keretében nemrégiben felmértük, hogy milyen az intézményünk és társintézményei közvetlen és közvetett hatása Beregszász, a kistérség, a járás és Kárpátalja gazdaságára. Kiderült, hogy a munkahelyteremtés, a humán erőforrás fejlesztése, a költségvetést alakító adózás, az intézményünkben dolgozók és tanulók ellátására épülő vállalkozások hatása révén meghatározó, gazdaságélénkítő szerepet töltünk be. Az egyetem és a társintézményeink által elvégzett ingatlanfejlesztések, beruházások, valamint az épített örökség védelme terén kifejtett tevékenységünk is jelentős. Itt talán elegendő csak arra utalni, mennyire meghatározza Beregszász város főterének hangulatát egyetemünk főépülete és a Kölcsey Ferenc Szakkollégium. De a Beregardóban található Perényi-kúria felújítása vagy az egykori 2. számú középiskola felújítása és használatba vétele Beregszászban szintén munkahelyeket teremtett, adóbevételeket generált, és hozzájárult ahhoz, hogy környezetünk rendezettebb, szebb legyen. Ezek a beruházások minden kétséget kizáróan nemcsak a mi intézményünk, hanem egész Beregszász, sőt egész Kárpátalja számára hasznosulnak. Mindez azonban csak a közvetlen hatásunkat érzékelteti. Ha hozzátesszük, hogy például a Kiscsikó vagy a Ham-lett eredetileg csak a nálunk dolgozók és tanulók ellátására, étkeztetésére létrejött kisvállalkozások voltak, ma azonban már – amellett, hogy naponta több száz egyetemi polgár ebédel, kávézik, uzsonnázik itt – a betérő vendégek és a kiszállítások révén az egész város igénybe veheti a szolgáltatásaikat.
Tervek a jövőre
– Sok mindenről esett szó az évértékelő beszélgetésünk során, most térjünk át a jövőre vonatkozó tervekre. 2026-ban mire számíthatunk a Rákóczi Egyetemmel kapcsolatban?
– A jövő tervezése ma Kárpátalján óhatatlanul feltételes módban történik. Háború idején nincsenek biztos forgatókönyvek, csak célok, amelyekhez – ha lehet – ragaszkodunk. A Rákóczi Egyetem 2026-os tervei is ilyenek: új képzések, befejezett beruházások, sikeres akkreditációk, működő közösség. Ez azonban nem önmagáért való intézményfejlesztés. Egy olyan térségben, ahol a bizonytalanság mindennapos tapasztalat, az egyetemünk stabilitást, kiszámíthatóságot és jövőképet jelent. Nemcsak a hallgatóknak és az oktatóknak, hanem Beregszász és a régió egészének. Talán ez az év legfontosabb tanulsága is: miközben a világ az online zajtól hangos, itt az számít igazán, hogy legyenek intézmények, amelyek csendben, következetesen végzik a dolgukat akkor is, amikor a fény talán kevesebb, mint a sötétség.
-hai-