Rákóczis öregdiákok a nagyvilágban – határokon túl is otthon: beszélgetés Bartus (Úr) Ibolyával

Tavaly indult útjára egy új interjúsorozatunk, amelyben arról kérdezzük volt hallgatóinkat, hogyan találták meg a helyüket egy másik országban, miként tapasztalják meg a kulturális és hagyománybeli különbségeket, és hogyan őrzik meg magukban a „rákóczis gyökereket”, bárhol is éljenek a világban. A félévente egyszer megjelenő interjúnk második részében egy olyan hölgyet kérdeztünk meg, aki Kárpátalján született és élt, de ma már Svédországban találta meg útját.

Bartus (Úr) Ibolya Makkosjánosiban élt és nevelkedett, középiskolai tanulmányai után a Rákóczi-főiskola angol–történelem szakán tanult tovább, diplomáját pedig 2007-ben szerezte meg

– Mi történt veled a főiskola befejezése után?

– A főiskola befejezése után azonnal sikerült elhelyezkednem, és három évig dolgoztam tanárként a Beregszászi járásban. Párhuzamosan tanítottam angolt és történelmet a Csetfalvai Általános Iskolában és a Beregszászi 7. Számú Általános Iskolában. 2009 végén ismerkedtem meg a mostani férjemmel, az erdélyi születésű Bartus Róbert Leventével, aki akkor már két éve élt Svédországban. 2010 májusában költöztem én is Svédországba, és ugyanezen év júniusában Helsingborgban kötöttünk házasságot egy svéd protestáns templomban. Isten áldásával magyar református szertartás szerint a szintén erdélyi születésű Molnár-Veress Pál tiszteletes úr adott bennünket össze a Helsingborgi Magyar Református Gyülekezet és szüleink jelenlétében, és lettem Bartus Ibolya. Dániában, a Koppenhágai Magyar Konzulátuson tettem le a magyar állampolgársági esküt. 2012-ben született meg első gyermekünk, Péter Ákos, aki magyar református szokás szerint lett megkeresztelve Helsingborgban. 2014-ben költöztünk Göteborgba, ahol megszületett második gyermekünk, Dániel Hunor, aki pedig Erdélyben lett megkeresztelve úgyszintén magyar református szokás szerint. 2015-ben kaptam meg a svéd állampolgárságot. 2010–2017 között párhuzamosan dolgoztam és tanultam a svéd nyelvet felnőttképzésen, illetve gyermekeimet neveltem. 2017-ben Magyarországra költöztünk. 2019-ben a magyar Oktatási Hivatal a kárpátaljai diplomámat mesterfokozat végzettségként ismerte el, és szakmai címemet okleveles angoltanárként és okleveles történelemtanárként használhattam. 2019–2021 között angoltanárként helyezkedtem el Győr-Moson-Sopron megyében. 2021 nyarán visszaköltöztünk Svédországba, azóta ismét Göteborgban élünk, dolgozunk és tanulunk. 2022-ben a svéd Egyetemi és Főiskolai Tanács (UHR) a kárpátaljai diplomáimat a svéd kandidat és magister vizsgákkal egyenértékűnek, de külföldi főiskolai képzésként ismerte el, azután „nem legitimált” helyettesítőtanárként helyezkedtem el az általános iskola alsó és középső tagozatában, illetve rövid időre óvodában is.

– Milyen érzésekkel, gondolatokkal érkeztél Svédországba? Mi volt az első benyomásod?

– 2010 februárjában utaztam először Svédországba. A repülőgép ablakán kitekintve az első, amit megpillantottam, az a mesébe illő téli, havas, bár még mindig zöldellő, vadludakkal teli skånei táj volt. Emlékszem, hogy gyermekkoromban a kedvenc rajzfilmsorozatom a Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal volt. Így különös módon egy ismerős táj fogadott. Selma Lagerlöf svéd írónő Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című gyermekkönyve egy élvezetes földrajzkönyv Svédországról, amely évekkel később gyermekeim gyermekkorának is részévé vált. Gyermekként még nem is sejtettem, hogy felnőttként majd ott fogok élni, ott találom meg a páromat, ott születik meg az első gyermekem, és később pedig fiaimmal együtt svédül olvassuk ezt a csodálatos történetet, illetve együtt fedezzük fel azokat a tájakat kirándulásaink során.

Annak ellenére, hogy egy számomra ismeretlen országba költöztem, és ismeretlen emberek közé, mégis a boldogság és a lelkesedés volt az első érzésem. A svéd nyelvtudás hiányát pedig az első félévben jól pótolta az angol nyelvtudásom. Ez volt életem legboldogabb időszaka, bár a szülőföldem és a családom mindig nagyon hiányzott. Az első 7 évben évente hazalátogattunk Kárpátaljára, Erdélybe és Magyarországra. Családunk ebben a négy országban érzi magát otthon, bármelyikből bármelyikbe utazunk éppen, hazatérünk.

– Milyen kulturális különbségeket tapasztaltál Svédország és Kárpátalja között?

– Számomra a legnagyobb különbség az volt, hogy itt kortól függetlenül csak tegeződés van az 1960-as évek óta egy mozgalomnak köszönhetőnek, amelynek célja a társadalmi különbségek csökkentése volt. A tegeződés a svéd társadalom egyenlőségelvét és közvetlenségét tükrözi. Mind magyarul, mind svédül időbe telt megszokni ezt a fajta kommunikációt.

Svédország Skandinávia részeként, Kárpátalja pedig a Kárpát-medence részeként nagymértékben eltérő kulturális hagyományokkal rendelkezik. Eltérnek, akárcsak a vikingek és a honfoglaló magyarok. Számomra Svédország a végtelen erdő és egy kicsit az 1000 tó országa is – természetesen csak Finnország után –, ahol körülbelül 100 svéd dialektussal és körülbelül 200 különböző anyanyelven beszélnek, és amely napjainkra egy sokszínű multikulturális országgá vált.

Kárpátaljai magyarként gyermek- és ifjúkoromban megtapasztalhattam azt, hogy milyen a békés együttélés különböző anyanyelvű, etnikumú és vallású közösségben. Azonban mély szomorúsággal és aggódással tölt el a kárpátaljai mindennapokat befolyásoló ukrajnai háború és a svéd mindennapokat befolyásoló társadalmi problémák, illetve a világpolitikai események.

– Milyen hagyományokat, ünnepeket vagy szokásokat ismertél meg? Te magad részt veszel bennük?

– 2010 óta számos svéd és nem svéd hagyománnyal, ünneppel és szokással ismerkedhettem meg a Svédországban végzett tanulmányaim, a gyermekeim iskolai tanulmányai és helyettesítőtanárként a különböző iskolai intézményekben szerzett tapasztalataim során. Én és a családom szintén részt veszünk a svéd hagyományokban, ünnepekben és szokásokban, amelyek nagyrészét természetközpontú és az általunk is ünnepelt keresztény ünnepek teszik ki: többek között újév, vízkereszt, nagyböjt, húsvét, Valborg éjszakája, munka ünnepe, mennybemenetel, nemzeti nap, pünkösd, a nyárközép ünnepe, rákfesztivál, mindenszentek, Szent Luca napja és karácsony.

A Fettisdagen a „semlanap” húshagyókedden, amikor semla evésével ünnepelnek a nagyböjt előtt. A semla egy édes, kardamommal ízesített zsömle, amelyet tejszínhabbal és marcipánmasszával töltenek, és napjainkban karácsonytól húsvétig kapható az üzletekben.

Húsvétkor szokás, hogy a gyerekek húsvéti boszorkányoknak (påskkärringar) öltöznek, kendőt és kötényt kötnek, szeplőket festenek az arcukra, és söprűvel a kezükben házról házra járnak édességért. Az óvodában és az iskolában a tanárok is beöltöznek tradicionális boszorkánynak. A szobákat, az udvarokat és az utcákat színes tollakkal díszített nyírfaágakkal (påskris) dekorálják. A påskbord (húsvéti svédasztal) tradicionális húsvéti ételekből áll: påskskinka (húsvéti sonka), köttbullar (húsgombócok), sill (pácolt hering), lazac, kolbászok, Janssons frestelse (szardellás-tejszínes rakott burgonya), smörgåstårta (szendvicstorta), ráksaláta és påskmust (húsvéti must, fűszeres, malátás üdítőital). A gyerekek édességekkel töltött hatalmas, papírból készült, színes mintás tojásokat (påskägg) kapnak.

Valborg éjszakáját április 30-án este ünneplik nagy máglyás tűzgyújtással, vidám összejövetelekkel és énekléssel. A tél búcsúztatásának és a tavasz köszöntésének ünnepe.

Svédország nemzeti napját, amely egyben a svéd zászló napja is, június 6-án tartják a királyi család részvételével, amelynek női tagjai népviseletbe öltöznek. Különlegesség, hogy a svéd zászló meglepően sok családi ház kertjében, farmokon és tanyákon is áll zászlórudakon felhúzva a nemzeti büszkeség szimbólumaként, és használják mind állami, mind polgári eseményeken szigorú szabályokat betartva. Tejszínhabos földieper-tortával ünnepelnek.

A Midsommar a nyárközép ünnepe, amit június harmadik péntekjén és szombatján (általában június 19–25. közé esik) tartanak, vagyis a Szent Iván éjjele, az év legrövidebb éjszakája. A nyári napfordulót, vagyis az év leghosszabb napját ünneplik, amikor nem megy le a nap. Virágkoszorút viselnek, zöld ágakkal és virágokkal díszített kereszt formájú májusfát/nyárfát (midsommarstång) állítanak, hagyományos dalokat énekelnek, és hagyományos táncokat járnak körülötte. Elengedhetetlen étkük az újburgonya, a kapros hering és a tejszínhabos földieper-torta. Szerencsére szabadföldben a földi eper július végéig érik.

A Kräftskiva a rákfesztivál, amely a rákhalászat szezonja és a nyár végének ünneplése augusztusban. Sós vízben, rengeteg kaporral főtt, hidegen tálalt piros rákot esznek, sörrel és pálinkával. Rákokkal díszített vicces papírlámpásokat, papírcsákókat, papírelőkéket, szalvétákat, tányérokat és poharakat használnak, és humoros dalokat énekelnek.

A Halloween október 31-én szintén sokak által ünnepelt, főképpen az iskolákban. Gyerekek és felnőttek egyaránt ilyenkor szoktak beöltözni rémisztő jelmezekbe, és járnak házról házra („bus eller godis”, vagyis „trick or treat”).

Lucia napján (Szent Luca, december 13.) a Lucia-menet gyertyás felvonulást tart, amelyet Lucia vezet, a „fény hozója”, aki egy hosszú fehér ruhába öltözött lány, derekán vörös övvel, fején égő gyertyákból vagy elemes mécsesekből álló koronával. Őt követik a szintén ugyanolyan ruhát viselő „kísérők” koszorúval a fejükön, a csúcsos süveget viselő „csillagfiúk”, valamint az iskolákban barna mézeskalács-figurának vagy piros manónak öltözött gyerekek. A felvonulás alatt tradicionális dalokat énekelnek, amelyek közül a leghíresebb a Sankta Lucia. Iskolákban és templomokban ünneplik. Ilyenkor elmaradhatatlan az asztalról a risgrynsgröt (tejberizs), a lussekatt (vagyis Luca macskája, egy sáfránnyal fűszerezett, S alakú édes sütemény, amelyet mazsolával díszítenek), a pepparkakor (mézeskalács) és a glögg (fűszeres, mandulával és mazsolával ízesített, alkoholmentes, forralt borital).

Karácsonykor szinte minden házban áll tomte (törpe manó) és a kísérője, julbock (szalmából készült karácsonyi kecske). Itt az ajándékokat személyesen Tomte, a svéd Mikulás hozza, aki a néphit szerint eredetileg egy alacsony, szakállas, hosszú, csúcsos piros sapkát viselő házimanó volt, aki a gazdaságot és az állatokat védelmezte. Azért, hogy a jóindulatát megőrizzék, szenteste egy tál julgröt (karácsonyi rizskása) várja. Ha nem kapja meg a jussát, akkor csínytevésekkel és szerencsétlenségekkel büntetheti a ház lakóit. A julbord (karácsonyi svédasztal) tradicionális karácsonyi fogásokból áll: julskinka (karácsonyi sonka), köttbullar (húsgombócok), sill (pácolt hering), lazac, kolbászok, ráksaláta, Janssons frestelse (szardellás-tejszínes rakott burgonya) és julmust (karácsonyi must, fűszeres, malátás üdítőital).

Természetesen a mi családunk az év minden ünnepén párhuzamosan becsempészi a magyar szokásokat, hagyományokat és ételeket is.

Érdemes még megemlíteni, hogy Svédország legismertebb szimbóluma a Dala ló, a színesre festett, gazdagon díszített faragott faszobor. A svédek a lovak szerelmesei, számtalan lovarda, lovaglóklub és panziós istálló található úton-útfélen az ország minden pontján. Ezenkívül előszeretettel hódolnak a sportoknak: labdarúgás, torna, jégkorong, floorball (innerbandy), síelés, atlétika, tájékozódási futás (orientering) és golf. A Vasaloppet (Vasa-futás) egy híres sífutóverseny Svédország északnyugati részén (Mora és Sälen között) március első vasárnapján egy téli sífesztivál részeként.

– Van valami olyan kulturális élményed, ami különösen emlékezetes volt számodra?

– Több különösen emlékezetes kulturális élményem van. Főképpen első találkozásom a svéd tradicionális ünnepekkel: a helsingborgi skanzenben tartott svéd nemzeti nap, együtt ünnepelve az ottani magyar egyesülettel, svéd népviseletbe öltözött svédekkel, régi tradicionális környezetben, illetve a nyárközepe ünnep a SOMIT-táboron, amit először csak magyarokkal egy erdei táborhelyen tábortűz mellett magyarul énekelve, táncolva megtapasztalva az év leghosszabb napját, később pedig többször Hälleberga-n a SMOSZ tulajdonát képező tábortanyán és együtt a településen élő svédekkel énekelve a svéd tradicionális dalokat, táncolva a virágokkal díszített fa körül.

Fontosnak tartjuk, hogy gyermekeinkkel rendszeresen járjunk nevezetes történelmi helyekre, múzeumokba, kulturális rendezvényekre az egész ország területén. Ezenkívül férjem mozdonyvezetőként több svéd vasúti klub aktív tagja, beleértve engem és a gyermekeinket is. Ezek az önkéntesek által működtetett klubok régi mozdonyokkal, vagonokkal, komplett nosztalgiaszerelvényekkel, országos forgalmi és közlekedési engedéllyel rendelkeznek. Így önkéntes munka keretében régi nosztalgiajáratokon és gőzösökkel járjuk körbe az egész országot különböző svéd kulturális programokra eljutva.

Mindezek mellett jelenleg főiskolai hallgatóként számos kulturális eseményen vehetek részt: többek között könyvvásár, futóverseny, kenus evezőtúra, múzeumi látogatások, klasszikus koncertek, színházi előadások, filmvetítések mozikban, oktatási intézmények nyílt napjai, előadások és ünnepi rendezvények.

– Mennyire volt könnyű vagy nehéz beilleszkedni az ottani társadalomba?

– A beilleszkedés kiköltözésemkor szinte zökkenőmentesen telt, mivel egy olyan családias, helyi magyar közösségbe kerültem, amely a Nagy-Magyarország különböző részén született magyarokból állt: erdélyiek, vajdaságiak, felvidékiek, anyaország béliek és nagy örömömre egy kárpátaljai is. A lehetőségekhez mérten naponta vagy hetente összejártunk, együtt ünnepeltünk, elláttak jó tanácsokkal, segítettek eligazodni nekünk a mindennapok ügyes-bajos és hivatalos ügyeiben.

A helsingborgi magyar egyesület, a Hungária Klub közgyűlésén megválasztottak bennünket vezetőségi tagokká, gyűléseket, kulturális programokat és bálokat szerveztünk a többi vezetőségi taggal. Minden nagyobb svéd városban volt havonta egyszer református istentisztelet: mi eleinte a helsingborgi gyülekezethez jártunk, később pedig a göteborgihoz. A férjem szabadidejében magyar báli zenészként és számos hazai művész hangtechnikusaként járult hozzá a magyar közösségi élethez a nagyvárosokban tevékenykedő magyar egyesületeknél Dél-Svédországtól egészen Stockholmig. Így én is részese lehettem minden ilyen magyar kulturális eseménynek fotósként és önkéntesként havonta két évig.

Közben folyamatosan ismerkedtünk svédekkel a munkahelyünkön és más országokból idetelepült személyekkel az esti vagy a nappali svéd nyelvtanfolyamokon, és vettünk részt velük közös programokon is.

Szerencsések voltunk, hiszen mindig segítőkész emberek vettek körül.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Jelenleg családommal Olofstorpban, Göteborgtól 17 km-re egy családi házas övezetben élek, és főiskolai hallgató vagyok a Wendelsbergs Folkhögskola (népfőiskola) lärarassistent (tanár-asszisztens) egyéves képzésén Mölnlycke-ben, Göteborgban. Azelőtt 3 évig helyettesítőtanárként – fritidsledare (napközis tanár) és elevassistent (tanulói-asszisztens) – dolgoztam az általános iskolai előkészítő osztálytól az 5. osztályig a Lerums kommunben.

– Hogyan változott meg a gondolkodásod vagy világnézeted az ott-tartózkodásod alatt?

– A gondolkodásom és a világnézetem itt-tartózkodásom alatt úgy vélem, hogy alapjaiban véve nem változott, hanem inkább csak kiszélesedett az új ismeretek révén.

– Milyen dolgokat hiányolsz leginkább Kárpátaljáról, és mit szeretsz legjobban Svédországban?

– A nagy távolság miatt a honvágy máig része a mindennapjaimnak. A szülőföldön töltött gyermek- és ifjúkor emlékeit nagy szeretettel őrzöm. Kárpátaljáról leginkább az otthon maradt idős szüleim, közeli rokonaim és régi jóbarátaim, valamint a jellegzetesen kárpátaljai kulturális élet hiányzik. Az ottani háztáji kertet és gyümölcsöst az igazi termőfölddel és a sok napfénnyel szintén hiányolom.

Svédországban a legjobban azt szeretem, hogy maga a táj varázslatos látvány, kisebb-nagyobb tavakkal tarkítva, a minden évszakban zöldellő fűvel és rengeteg erdővel, a kristálytiszta levegővel, az éghajlat pedig kellően változatos az ország különböző részeiben, kellemesen meleg nyárral és igazi fehér téllel. Itt az eső megszokott, a mindennapok része, és szerethető. A nyári időszámítás időszaka közel félévig tartó hosszú nappalokkal és rövid éjszakákkal szintén kedvencem, mivel lehetőséget ad arra, hogy sok időt töltsünk a természetben. Igaz, a téli időszámítás sötétebb időszaka sem jelent számunkra akadályt, hiszen akkor a természet egy másik csodálatos oldalát fedezhetjük fel. Emellett a hagyományos svéd építészet a szemnek igen tetszetős, sokszínű, különböző formájú, korú és díszítésű faházakkal és a természet közelségével elbűvölő látványt nyújtanak. Nagyszerű érzés nap mint nap ismerkedni Skandinávia népeivel és történelmi hagyatékaival, a világ minden pontjáról emberekkel, nyelvekkel, ízekkel és kulturális élményekkel.

– Van-e kedvenc helyed Svédországban? Ha igen, miért épp az?

– Svédországban a kedvenc helyem Skåne megye, különösképpen Helsingborg városa, ahol egyszerre van jelen a dán és a svéd történelem a sajátos skåne-i nyelvjárással, a kikötőben kilátással a Kronborg kastélyra (Hamlet-kastély) Helsingørben, Dániában. Bár csak három évet éltem ott, mégis életem legmeghatározóbb és legboldogabb éveit.

A legnagyobb közös családi élményünk mégis az volt, amikor 2022 végén a észak–dél irányban mintegy 2000 km hosszú Svédországon keresztül autóval nekivágtunk az északi sarkkörnek, átutazva számos nagy- és kisvároson, megpihenve és megszállva itt-ott útközben, végül pedig eljutva Lappföldre, a számik és a rénszarvasok csodás világába: többek között Björklidenbe a fjällby camping faházakkal teli hegyi turista-táborfalujába, Abiskóba a nemzeti parkba, Kirunába a vasércbányászvárosba, annak fatemplomába és az Esrange űrközponthoz, Jukkasjärvibe a jéghotelba, aztán átutazva Narvikba Norvégiába, és később útban hazafelé majdnem érintve Finnország határát is. A hideg és a sötétség ellenére csodálatos élményben volt részünk, amikor szabad szemmel láthattuk és lefényképezhettük a zöldes-lilás sarki fényeket a végtelen világegyetembe elvesző milliárdnyi csillaggal teli éjjeli égbolton, illetve a szinte érintetlen vadon, a havas hegyi tájak és a jéggel borított tavak fölött. Igazi természettudományokat átfogó felfedezőút volt ez számunkra, főképpen gyermekeink számára, akik mindezekről az iskolában tanulnak svédül.

A természet iránti szeretetünk és annak kézzelfogható közelsége nagyban hozzájárul ahhoz, hogy szabadidőnk nagy részét egész éven át bármilyen időjárási viszonyok között a természet felfedezése tölti ki gyalog, biciklivel, autóval, busszal, vonattal, hajóval, repülővel, az egész országot beutazva, néha kikacsintva Skandinávia egyéb részeire, ritkán Európára is.

– Vannak-e valamilyen terveid a jövőre nézve?

– Jelenleg csak egy évre tervezek előre. Minden időmet és energiámat a tanulásra összpontosítom. Szeretném sikeresen elvégezni a tanár-asszisztens képzést a hozzá tartozó őszi és tavaszi iskolai szakmai gyakorlatokkal, és egy év múlva pedig tanár-asszisztensként elhelyezkedni az általános iskola alsó, középső vagy felső tagozatában, esetleg gimnáziumban vagy akár felnőttképzésben. Úgy tartom: ember tervez, Isten végez. Követem Isten számomra kijelölt útját.

– Hogyan és miben segített az, hogy a Rákóczi-főiskolán végezted a tanulmányaidat?

– Mindenekelőtt az a tény, hogy a Rákóczi-főiskolán végeztem a tanulmányaimat, nagy büszkeséggel tölt el. Az elmúlt 30 évben a kezdetektől napjainkig követem az alma materem mindennapjait, és kapom tőle az inspirációt. Nagyszerű lehetőség volt és ma is az annak a maroknyi magyar közösségnek, aki hosszú évtizedek óta erőt és energiát nem kímélve tartja életben a magyar nyelvet és kultúrát. Ezt a fajta tanuláshoz való hozzáállást és kitartást vittem magammal, amikor elhagytam a szülőföldemet. A főiskolán sajátítottam el felső szinten az angol nyelvet, amely később biztos alapját képezte annak, hogy megtanulhassam a svéd nyelvet is, és hogy ma ismét főiskolás lehessek itt, Svédországban, svédül, angolul, illetve néha még norvégul és dánul is tovább bővítve a tudásomat továbbra is az oktáson belül. Emellett a Rákóczi-főiskolán a világtörténelem és a világirodalom terén szerzett ismereteimet itt is tudtam és tudom kamatoztatni a korábbi és jelenlegi svéd tanulmányaim során.

A gyökereinkhez máig mélyen ragaszkodunk. A gyermekeink magyarul is tanulnak az anyanyelvoktatás keretein belül fakultatív iskolai tantárgyként. Emellett részt vettünk és veszünk a svédországi magyar közösségi életben a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége (SMOSZ) rendezvényein, a göteborgi Tavaszi Szél Kulturális Egyesület foglalkozásain, a Svédországi Magyar Ifjak Társasága (SOMIT) Generációk családi táborain. Szerencsések vagyunk, hogy itt, Svédországban, 2000 km-re a szülőföldünktől is lehetőségünk van megőrizni a magyar nyelvet, kultúrát, szokásokat és hagyományokat az itteni önkéntesek áldozatos munkája és az anyaországunk anyagi támogatása révén.

– Mit tanácsolnál más rákóczis diáknak, aki hasonló külföldi élményt tervez?

– A Rákóczi Egyetemen szerzett tudással bárki megállhatja a helyét bárhol a világon. A főiskolai és egyetemi tanulmányok olyan alapokat adnak, amelyekre mindig lehet valami újat építeni megfelelő célkitűzéssel. A hátizsákban azonban szükség lesz még elszántságra, alkalmazkodóképességre és egész életen át tartó tanulásra.

Anno én és a férjem egy számunkra teljesen idegen országban kezdtünk új életet. Meg kellett tanuljuk a svéd nyelvet, meg kellett ismerjük a svéd társadalmat, kultúrát, és újra kellett tanuljuk az eredeti hivatásainkat svédül. Azonban kellő mennyiségű kitartással és szorgalommal, illetve sosem apadó tudásvággyal nagy utat lehet megtenni. A több nyelven gondolkodás, a többféle nép és kultúra ismerete új perspektívákat nyit meg, főképpen a mai globalizált világban, ahol a határok egyre inkább átalakulnak, a távolságok pedig áthidalhatókká válnak.

Kurmay Anita