„Őrizzük a múlt tüzét” – Megemlékezés Bethlen Gáborról Huszton

Idén is megemlékeztek Bethlen Gábor fejedelemről október 12-én Huszton, akinek öröksége ma is példát mutat kitartásból, bölcsességből és nemzeti összefogásból.

A rendezvényt a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet rendezte, amely célul tűzte ki, hogy a Kárpátalján élőknek erőt, gyökeret és kapaszkodót adjon történelmi múltjuk megismerésével.

A civil szervezet 2013 óta tiszteleg a fejedelem előtt. Korábban nagyszabású fesztivált szerveztek a városban, majd a koronavírus-járvány és a teljes körű háború kitörését követően csak csendes koszorúzással emlékeznek meg a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségéről.

Az alkalom nemcsak emlékezés, hanem hitvallás is: bizonyosság arról, hogy a legnehezebb időkben is őrizzük értékeinket, és továbbadjuk azokat a jövő nemzedékének.

A rendezvény ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a helyi református templomban, ahol Jenei Károly lelkész és Vascsuk András atya hirdettek igét. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével és áldással ért véget.

A megemlékezésen Bacskai József, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának főkonzulja méltatta Bethlen Gábor erdélyi fejedelem történelmi örökségét, aki példát mutatott hitben, hazaszeretetben és alkotó erőben. A fejedelem örökérvényű gondolata – „Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet” – ma is iránytű a kárpátaljai magyarság számára, amely a háború nehézségei közepette is hű maradt hitéhez, anyanyelvéhez és szülőföldjéhez.

Bacskai József hangsúlyozta, hogy a közösségnek szüksége van biztonságra, békére és kiszámítható jövőre, valamint hogy Magyarország továbbra is támogatja a kárpátaljai magyarságot, és segíti az ott élőket humanitárius, gazdasági és közösségi eszközökkel.

Beszéde végén elismeréssel és hálával fordult a helyben maradó magyar közösség felé, akik „megtették mindazt, amit lehet”.

Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem és a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) elnöke beszédében felidézte, hogy Bethlen Gábor tizenhat évnyi uralkodása alatt felvirágoztatta Erdélyt, amelynek akkoriban Huszt is része volt. A fejedelem idején az ország a jólét és elismertség időszakát élte, Európa-szerte ismerték és becsülték.

„A XX. század viharai azonban elmosták ezt a tudást. Az iskolákban már nem tanították a nagyjaink történetét, múltunkat, amelybe kapaszkodhatnánk. Éppen ezért minden ilyen rendezvény célja az, hogy ezen változtassunk”

– hangsúlyozta Orosz Ildikó.

Hozzátette: „Minden Bethlen-nap arról szól, hogy nemcsak a magyarokat, hanem minden résztvevőt emlékeztessünk arra, hogy nem tehetünk meg mindent, de amit lehet, azt meg kell tennünk. Bethlen is így cselekedett, és nekünk, a XXI. században élőknek is így kell cselekednünk.”

Az elnök asszony elmondta, hogy a háborús helyzet miatt idén sem tarthatták meg a hagyományos Bethlen-fesztivált, amelyen egykor a fejedelem díszes menetben „vonult be” a város főterére. „Ezt most nem tehetjük meg – fogalmazott –, de a városnak mégis adtunk valamit: negyedik éve nincs fesztivál, de negyedik éve van kirakodóvásár. Ez a vásár boldogulást ad az embereknek – lehetőséget, hogy eladják portékáikat, találkozzanak egymással, és együtt töltsenek egy kellemes napot.”

A beszéd zárásában Orosz Ildikó hangsúlyozta: „Nekünk, civil szervezeteknek és itt élőknek az is a feladatunk, hogy a múltunk tüzét megőrizzük. Ha eljön majd az idő, újból visszatérünk. Adják tovább, hogy a következő években is legyenek olyanok, akik emlékeznek a nagy fejedelemre.”

A beszéd központi üzenete az volt, hogy a múlt tüze – a hit, a kultúra és a nemzeti öntudat lángja – nem aludhat ki. A közösség feladata, hogy ezt a lángot őrizze, amíg újra szabadon és méltósággal lobbanhat fel. Az elnök asszony reményét fejezte ki, hogy jövőre, békésebb időkben felavathatják Bethlen Gábor szobrát, s a fejedelem alakja ismét látható jelképévé válhat az összetartozásnak és a hitnek.

Ezt követően a jelenlévők átvonultak a huszti várhegy lábánál lévő táblához, ahol Orbán Viktória, a PCS munkatársa elszavalta Kölcsey Ferenc Huszt című epigrammáját.

Ezután az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit az emlékműnél.