Egyetlen bűnük magyarságuk volt: a málenkij robot áldozataira emlékeztek Beregszászban

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet, a Beregszászi Polgármesteri Hivatal és a történelmi egyházak közösen emlékeztek meg november 18-án a málenkij robot áldozatairól.

Az esemény kezdetén a jelenlévők a Rákóczi Egyetem udvarán megkoszorúzták Matl Péter Gúzsban című alkotását, mely a szabadságát elveszített ember jelképe is egyben.

Ezt követően a beregszászi református templomban ökumenikus istentiszteletre került sor. Molnár János püspöki helynök, beregszászi római katolikus esperes-plébános, Demkó Ferenc, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöki helynöke és Taracközi Ferenc, a Beregszászi Református Egyházközség vezetője lelkipásztora megemlékezett azokról, akik a nehéz időkben sem tagadták meg hitüket. Ezt követően az egyházi méltóságok áldást kértek a jelenlévők életére.

Az istentiszteletet követően Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának általános főigazgató-helyettese köszöntötte a jelenlévőket.

„Gulag, Gupvi – a 2000-es évek után születettek többségében e szavak szinte már semmit sem jelentenek, pedig a 20. században még rettenetes jelentéstartalommal bírtak. A kommunista diktatúra idején a Szovjetunióban sok ezer Gulag- és Gupvi-tábor működött, ahol iszonyatos körülmények között dolgoztatták az oda hurcoltakat. Sújtotta ez Magyarországot, Erdélyt, Délvidéket, Felvidéket, de talán a legjobban Kárpátalját”

– emelte ki, majd hozzátette, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága 2014-es megalakulása óta kiemelten foglalkozik a szovjet fogságba hurcolt magyarok sorsával.

Csernicskó István, egyetemünk rektora köszöntőjében úgy fogalmazott:

„Huzatos helyen élünk a Kárpát-medencében, annak is északi felében, Kárpátalján, olyan vidéken, ahol időnként erős szelek fújnak, és szerteágazó gyökerek nélkül szinte lehetetlen megkapaszkodni. Mi, kárpátaljai magyarok mégis itt vagyunk. Itt vagyunk, mert egy közösség gyökereit a múlt emlékei, a nyelv és a kultúra adja. És nekünk vannak történelmi emlékeink, van nyelvünk, van kultúránk. A gyökereket időnként pedig táplálni, gondozni kell. Köszönöm mindenkinek, hogy eljött ma, hogy együtt emlékezzünk, hiszen amíg emlékezünk, amíg vannak, akik emlékezzenek, addig élnek a gyökerek, és táplálnak bennünket.”

Ezt követően a jelenlévők egyesével olvasták fel a több mint 300 beregszászi áldozat nevét, akiknek egyetlen bűnök az volt, hogy magyarnak születtek, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit a református templom előterében.

Az istentiszteletet gyertyás felvonulás követte. Az emlékezők elhelyezhették a tisztelgés koszorúit az 5. sz. iskola bejáratánál található emléktábláknál, valamint a Széna téri málenkij robot emlékműnél.