Csernicskó István beszéde a Rákóczi Egyetem diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt Vendégeink!
Kedves Kollégák!
Kedves Végzős Hallgatók!

Mi, emberek, azt képzeljük, okosak vagyunk, racionálisak és megfontoltak, és kevélységünkben azt hisszük, tanulunk a történelem eseményeiből. 2022. február 24-én, egy csütörtöki hajnalon mégis arra ébredt a világ, hogy elszabadult a történelem, és újra emberek gyilkolnak embereket az európai kontinens közepén. Amikor gyermekként nagyanyám történeteit hallgattam bombázásokról, a Sztálin-gyertyák éjt nappallá változtató fényéről, az utcákon heverő halott katonákról, nem gondolhattam, hogy egyszer még én is elmondhatom magamról, „oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”.

Vannak, akik úgy akarnak bekerülni a történelembe, hogy háborút szítanak, rombolnak és pusztítanak. Ezzel szemben mások inkább csendben teszik a dolgukat, amennyire persze hagyják, és azzal írnak történelmet, hogy teremtenek, építenek, létrehoznak valamit, ami előre visz. Amikor a független Ukrajna történelmének hajnalán, 1993-ban a kárpátaljai magyar értelmiségiek és a kárpátaljai magyar közösség társadalmi szervezeteinek szűk, talán naiv, de lelkes csoportja úgy döntött, hogy megteszik az első lépéseket egy önálló magyar felsőoktatási intézmény alapítása felé, még talán nem írtak történelmet. De amikor a Nyíregyházi Főiskola kihelyezett beregszászi speciális képzésén 1994-ben elkezdődött a képzés, vagy amikor ’97-ben, tanító szakon Bakó Andrea, óvodapedagógia szakon pedig Batka Mónika átvehette az első diplomákat, azzal bizony történelmet írtak, mert ezzel hivatalosan is létrejött a magyar nyelvű felsőoktatás ebben a régióban. Történelem íródott akkor is, amikor 1996-ban állami bejegyzést nyert, és önállóvá vált a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola. És akkor is, amikor 2001-ben az Ukrán Oktatási Minisztérium hivatalos akkreditációs tanúsítvánnyal ismerte el az intézmény jogát felsőfokú végzettséget igazoló oklevelek kiadására. 2001. június 20-a ismét fényes napja intézményünk történetének, hiszen ekkor került sor a főiskola első diplomaátadó ünnepségére, ahol a tanító szakos Ábrány Dianna vehette át a már önálló ukrajnai felsőoktatási intézményként működő főiskola által kiadott legeslegelső diplomát. 2003-ban is történelmi eseményekre került sor kis hazánkban, hiszen abban az évben vette fel az intézmény a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nevet, a névváltoztatással azt is jelezve, hogy a korábban kizárólag pedagógusokat képző intézmény oktatási portfóliója jelentősen bővült. Az iktatási könyveink tanúsága szerint a Rákóczi-főiskola sorrendben első diplomáját Ádám Erzsébet kapta, ez áll legalábbis ezekben az annameszekben. Valójában azonban a diplomaátadó ünnepségen a történelem-földrajz szakon végzett Brekovszky Puskás Erika vehette kézbe az első Rákóczis diplomát, ő ugyanis kitüntetéses oklevelet vehetett át, és ezeknek az átadását, ma majd látni fogjuk, rendszerint előre soroljuk. A következő jelentős történelmi esemény és névváltoztatás egyben státuszváltozást is jelentett, erre az elmúlt évben, 2025 októberében került sor, amikor a főiskolából II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem vált. És ma itt vagyunk, az egykor a jog és igazság székházául szolgáló patinás épületben, a valamikori törvényház egykori bírósági tárgyalótermében, és ismét történelmet írunk. Ma adjuk át ugyanis intézményünk immáron több mint három évtizede íródó történetében az első egyetemi okleveleket. A ma kiadott, immáron egyetemi végzettség megszerzését tanúsító oklevelekkel együtt 2867 személy összesen 4412 diplomát szerzett, szerez nálunk. Azt gondolom, ez maga a történelem, amit mi közösen, önökkel együtt írunk, kedves kollégák és kedves mai és egykor volt hallgatóink. Az a 36 fiatal, aki ma veszi át diplomáját, még a főiskolára nyert felvételt, de már az egyetem bocsátja őket útra. Az egyetemeknek egyszerre több kihívással kell szembenézniük, figyelembe kell venni oktatási, kutatási, kulturális és gazdasági kérdéseket, a múlt örökségét és tanulságait, a jelen követelményeit, a nemzetközi tapasztalatokat és a nemzeti tradíciókat, miközben hallgatóinkat a jövő ma még nem is ismert problémáinak megoldására kellene felkészíteni. Az egyetem dolga azonban nem az, hogy kész válaszokat adjon a világ minden kérdésére, hanem az, hogy mércét állítson. Hogyan lehet embernek maradni akkor is, amikor a körülmények ezt próbára teszik. És bennünket, kárpátaljaiakat bizony rendre próbára tesz a történelem. Bízom benne, hogy a ma végzettek nem csak diplomát kapnak, hanem az itt töltött évek alatt megtapasztalták a felelősséget is. Tudnak és mernek majd dönteni, cselekedni, helytállni.

Gratulálok önöknek kedves végzősök, és kívánom, hogy úgy írják majd tovább saját életük, és ezzel közösségünk történetét, hogy amikor majd eljön az elszámolás ideje, ne kelljen szégyenkezniük. Addig is egyre türelmetlenebbül várjuk, mikor szelídül meg ismét a történelem, és mikor jön el az idő, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja.

Köszönöm a figyelmet!