Akikre büszkék lehetünk: interjú Rácz Katalinnal

Az óvodában nagyon fontos egy angoltanár, hisz a gyerekek ebben az életkorban játékosan és természetesen sajátítják el az idegen nyelvet. A korai nyelvi élmények segítik a kiejtés és a hallás utáni értés fejlődését, ami később nagy előnyt jelent. Az angolfoglalkozások fejlesztik a gyerekek kommunikációs készségeit, kreativitását és önbizalmát. A nyelvtanulás során más kultúrákkal ismerkednek meg, ami nyitottságra és toleranciára neveli őket. Az óvodai angoltanár megalapozza a pozitív viszonyt a tanuláshoz, ami az iskolai évek alatt is végigkíséri a gyermekeket.

Rácz Katalin Benében született, iskolai tanulmányait Beregszászban végezte, majd a Rákóczi-főiskola angol–földrajz szakán szerzett diplomát. Ma már a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának angoltanára, ahol a kicsik Mary Poppinsként ismerik. Ma vele beszélgettünk.

– Mesélj magadról! Hogyan telt a gyermekkorod?

– Benében születettem, egy csodás faluban, ahol igazi mesebeli táj vett körül. A helyi óvodába jártam 3 éves koromtól, valamint részt vettem hittan- és cserkésztáborokban. Az iskolai tanulmányaimat már Beregszászban kezdtem, az 5. számú középiskolában, de másfél évet a Beregszászi Magyar Gimnáziumban is tanultam. Az 5. számú középiskolában emelt óraszámban tanították az angol nyelvet, amit nagyon szerettem, gyakran vettem részt versenyeken idegen nyelvből, helyezéseket is értem el. Mindez motivált arra, hogy az érettségi után is folytassam az angol nyelvtanulást, de már magasabb szinten.

– Miért döntöttél a Rákóczi-főiskola mellett?

– A szüleim nagyon szerették volna, hogy maradjak az otthonunk közelében, és akkor már működött a Rákóczi Egyetem, amelynek akkoriban még Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola volt a neve. Nem is volt kérdés, hogy oda felvételizzek, és az angol–földrajz tanári szakot válasszam, ugyanis már korábban nagyon megszerettem az angol nyelvet, az angol kultúrát, a gyönyörű kiejtést. Tekintettel arra, hogy pedagóguscsaládban születtem, én is tanár szerettem volna lenni. 1998-ban sikeres felvételi után megkezdtem tanulmányaimat az intézményben.

– Hogyan teltek a diákévek? Van-e olyan diákélményed, amit szívesen megosztanál?

– A diákéveim nagyon jól teltek, azt tanultam, amit szeretek: angol nyelvet és földrajzot. Kiváló pedagógusok tanítottak, az angoltanáraink érdekes vetélkedőket szerveztek, ahol a csapatok nagyon jól összekovácsolódtak, sok élményben volt részünk. Különösen nagy élmény volt részt venni egy Oxford-konferencián Budapesten, Huszti Ilona tanárnővel. A földrajzos terepgyakorlatok szintén emlékezetesek maradtak, bejártuk az egész csoda szép Kárpátalját, a Vereckei-hágótól a Hoverláig, sőt magyarországi tájakra is utaztunk, így olyan helyeket ismerhettünk meg, amelyeket eddig nem sikerült meglátogatni.

– Mi történt a főiskola befejezése után?

– A főiskola befejezése után adatott a lehetőség, hogy angoltanárként helyezkedjek el egykori iskolámban, az 5. számú középiskolában, így egykori tanáraimmal immáron kollégák lettünk. Az ott eltöltött évek alatt alsó és felsőbb osztályokban is tanítottam, igyekeztem azt az angoltudást átadni, amit a főiskolai tanároktól kaptam.

– Voltak-e pozitív vagy negatív tapasztalataid?

– A tanítás során csak pozitív tapasztalataim voltak, nagyon szerettem a munkám, és bár voltak nehézségek, de a törekvéseim végül eredménnyel jártak: nagyon sok diákom folytatta a tanulmányait angol nyelv szakon vagy olyan más szakokon, ahol fontosnak számított az angol nyelv. Ugyancsak pozitív eredményként említeném meg, hogy a tanítványaim a különböző vetélkedőkön jó eredményeket értek el.

– Ma már a Perényiné Frangepán Katalin Gimnázium Beregszászi Bázisóvodájának angoltanára vagy. Mesélj erről!

– A második gyerekünk születése után váltottam az iskoláról óvodára, ahol ugyancsak angolt tanítok, de szakköri foglalkozások keretein belül, három különböző korcsoportú gyerekeknek. Itt Mary Poppinsként ismernek a gyerekek, aki varázsesernyőjével érkezik meg, és elrepíti őket „Magicland”-be, a varázslatos angol nyelv világába. A gyerekek játszva ismerkednek meg az angol nyelvvel, sokat mondókázunk, dalokat éneklünk, mozgásos tevékenységeket végzünk és angol szavakat gyakorlunk. Nálunk az angol szakkör mindig vidáman, izgalmasan és élményekkel telítve zajlik. Mivel ez egy hagyományőrző óvoda, ezért tematikus heteket, illetve ünnepi műsorokat szervezünk, amelyekhez mi is csatlakozunk angol dalokkal és mondókákkal. Az óvodás gyerekek nagyon érdeklődők, és ebben a korban fejlődnek a legintenzívebben a képességeik, ezért nagyon fontos, hogy felkeltsem a figyelmüket az angol nyelv iránt.

– Milyen tapasztalataid lettek az óvodában töltött idő alatt?

– Mindig is szerettem gyerekekkel foglalkozni, és az angol nyelvet is gyerekkorom óta kedvelem, így az óvodai munka vidáman telik. A legkedvesebb emlékem talán az, amikor a farsangi ünnepségen az egyik kis tanítványom azt mondta, hogy a nővére, aki korábban szintén az óvodánkba járt, az iskolai farsangon Mary Poppinsnak öltözött be. Amikor az óvodán kívül találkozok valahol az óvodásokkal, már messziről üdvözölnek: „Hello, Mary Poppins!”

– Mesélj kicsit a családodról is! Jut idő a kikapcsolódásra a munka mellett?

– Férjemmel a főiskolán ismerkedtünk meg, majd a diploma megszerzése után összeházasodtunk, és született két gyerekünk. A nagyobb fiunk annyira megszerette az angol nyelvet, hogy ugyancsak az angol tanári szakot választotta az érettségi után, és jelenleg a Rákóczi Egyetem angol tanári szakán tanul. Sajnos nincs sok idő a család és a munka mellett a kikapcsolódásra, ráadásul a jelenlegi helyzet sem kedvez az utazásoknak, pedig nagyon szeretjük a családi kiruccanásokat, főleg a hegyekbe vagy más természeti tájakra Kárpátalján.

– Mit köszönhetsz a Rákóczi-főiskolának?

– Az elmúlt évtizedekben hatalmas változáson ment keresztül egykori alma materem, tanárképző főiskolából Rákóczi-főiskola lett, nemrégiben pedig egyetemi rangot kapott. Sok mindent köszönhetek az intézménynek, elsősorban a férjemet, a tudást, a lehetőségeket, a barátokat, kollégákat, élményeket. Szívből köszönök mindent azoknak az embereknek, akik létrehozták ezt az intézményt, és tettek, tesznek azért, hogy sikeresen működjön a jövőben is. Gratulálok a Rákóczi Egyetem sikereihez, és további szép eredményeket, sok-sok hallgatót kívánok az egyre gyarapodó képzési kínálathoz! Mi már az óvodában azért dolgozunk, hogy ez megvalósuljon.

Kurmay Anita