Húsvéti hagyományok és hímes tojások a Rákóczi Egyetem Filológia Tanszékének programján

Évek óta hagyománnyá vált, hogy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Filológia Tanszéke húsvétváró programot szervez az ünnep közeledtével. Az esemény célja, hogy a hallgatók és oktatók közösen idézzék fel a húsvéthoz kapcsolódó népszokásokat, különös tekintettel a helyi, kárpátaljai hagyományokra. Idén március 31-én került sor a rendezvényre a Filológia Campuson, ahol diákok, tanárok és az intézmény munkatársai gyűltek össze.

A program középpontjában ezúttal a húsvéti hímes tojások álltak. A résztvevők két jellegzetes helyi tojásdíszítési technikával ismerkedhettek meg: a beregi karcolt és a salánki viaszos hímesek készítésének módjával.

A jelenlévőket dr. Kész Margit néprajzkutató, a tanszék oktatója köszöntötte, aki rövid bevezető előadásában a húsvéti ünnepkör szokásairól, a húsvét kereszténységben betöltött jelentőségéről, valamint a helyi hagyományok szerepéről beszélt. Előadásában külön kitért a salánki viaszos hímesekre is, amelyek egyedülálló technikát képviselnek a régióban. Mint elmondta, Salánkon már évtizedek – sőt akár évszázadok – óta készítik ilyen módon a hímestojásokat. A hagyományos motívumok és minták generációról generációra öröklődnek. A technika alapja, hogy a tojásra forró viasszal rajzolják rá a mintát, amelyet végül aranyporral dörzsölnek be. A résztvevők több jellegzetes mintát is megismerhettek és kipróbálhattak, például a kacskaringós, kakastaréjos, seprűs vagy gereblyés motívumokat.

A beregi karcolt tojás készítésének hagyományát dr. Gál Adél néprajzkutató, a tanszék oktatója mutatta be. Elmondta, hogy a karcolt tojásokat egykor elsősorban férfiak, pásztoremberek készítették, akik a pásztorfaragások motívumkincséből merítettek ihletet. A minták alapját geometrikus formák adják, amelyeket gyakran állat- és növényi ornamentikával egészítenek ki. A tojásokat hagyományosan hagymahéjban főzték és festették meg, majd a mintákat éles eszközzel karcolták rájuk. Ma leggyakrabban szikét használnak, korábban azonban borotvapenge, éles bicska, sőt még régebben akár hegyes kő vagy csont is szolgálhatott erre a célra.

Az előadók hangsúlyozták, hogy a hímes tojások motívumai nem csupán díszítőelemek: szinte minden esetben jelképes jelentéssel bírnak, és a népi kultúra szimbolikus világát hordozzák.

A program azonban ezzel még nem ért véget. A hímes tojások készítése után a húsvéti hagyományok egy másik fontos eleme, a locsolkodás is megelevenedett. A tanszék két hallgatója hagyományos húsvéti locsolóverseket mondott el: egy salánki és egy beregi gyűjtésből származó, kéziratban fennmaradt jellegzetes húsvéti vers hangzott el. A versek után a fiatalok – a hagyományokhoz híven – meg is locsolták a jelenlévő lányokat és tanárnőket.

A húsvétváró program sok hallgatót megmozgatott, a résztvevők nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be az alkotómunkába és a közös hagyományidézésbe. A szervezők elérték céljukat: a közösséget együtt hangolták rá az ünnepre és a húsvét legfontosabb üzenetére, a feltámadás örömére.

Filológia Tanszék