Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek a Rákóczi Egyetemen

1848–1849 meghatározó pont magyarságunk életében. Egy maroknyi fiatal úgy gondolta, változást hozhatnak, önmaguk vívhatják ki szabadságukat. A forradalom győzött, a szabadságharc elbukott, de a hősök emléke tovább él a történelemben.

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem és a Fodó Sándor Kulturális Központ március 13-án koszorúzással egybekötött megemlékezéssel adózott a hősöknek.

A rendezvény nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével vette kezdetét.

Ezt követően Vida László, Magyarország Beregszászi Konzulátusának vezetője Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnökének szavait tolmácsolta:

„Tisztelt honfitársaim! 1848 tavaszán remény költözött a szívekbe. […] Itt az idő hát, hogy mi, magyarok újra összefogjunk, és együtt, közösen védjük meg az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai eredményeit. Legyen béke, szabadság és egyetértés!”

Őt követte Ferku Szilveszter, a Rákóczi Egyetem Filológia Tanszékének laboránsa, a Kárpátaljai Magyar Líceum szociális pedagógusa, akinek előadásában Petőfi Sándor Nemzeti dal című versének megzenésített változatát hallhattuk.

A továbbiakban Molnár Ferenc, a Történelem- és Társadalomtudományi Tanszék tanszékvezető-helyettese az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc főbb eseményeit tárta a hallgatók elé.

Ezt követően Illés Brigitta, a Rákóczi Egyetem Felsőfokú Szakképzési Intézetének számvitel és adóügy szakos hallgatója, a X. Kárpátaljai Magyar Szónokverseny győztese mondta el nyertes beszédét.

Az esemény záróakkordjaként a jelenlévők megkoszorúzták az egyetem bejáratánál lévő Kossuth-táblát, a beregszászi színház falán lévő Petőfi-emléktáblát, valamint Petőfi Sándor szobrát az Arany Páva étterem épületénél.