Szilágyi Péter beszéde a Rákóczi Egyetem diplomaátadó ünnepségén

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt egyházi vezetők, tisztelt világi vezetők, tisztelt oktatók, végzősök, tisztelt hölgyeim és uraim!

Sok szeretettel köszöntöm önöket a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem első, egyetemi szintű diplomaátadóján, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága nevében. A vezérlő fejedelem születésének 350. évfordulója van az idén. Méltó, hogy ebben a jubileumi esztendőben a nevét hordozó intézmény is nagyobb dicsőségbe öltözhessen, amit az egyetemi rang jelöl. Gratulálok hozzá az egyetem vezetőinek, oktatóinak és hallgatóinak is. Egyetemként önök annak a szellemiségnek a letéteményesei, amely lassan ezer esztendeje Európában született, és az európai kultúra csúcsát jelképezi. Magyarul is felismerhető az elnevezésében az egyetemességre utalás, ami magában foglalja az egyetemi közösség összetartozását, és egy későbbi értelmezés szerint, az itt átadott tudás egyetemességét is. Engedjék meg, hogy az elsőre helyezve a hangsúlyt mondjam, azért és akkor tölti be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem a hivatását, amelyet nevében is hirdet, ha egyetemes magyar közösséget kovácsol. Gondolatban nyugodtan tekintsünk túl az intézmény falain. Az egész kárpátaljai magyar közösség számára mérföldkő az egyetemi rang kiérdemelése. A fiatal generációk számára ez biztosítja a szülőföldön való boldogulás és szakmai kibontakozás lehetőségét és fejlesztését is. Ehhez az eredményhez sok szakember áldozatos munkájára, kitartására és szakértelmére volt szükség. Ezúton szeretném megköszönni az alapítóknak, az egykori és jelenlegi intézményvezetőknek, oktatóknak, és természetesen a hallgatóknak is, hogy munkájukkal, tevékenységükkel hozzájárultak ehhez a kimagasló eredményhez. A továbbiakra is kívánok az intézmény minden dolgozója számára sok erőt, kitartást a jelenlegi helyzet ellenére. Külön elismerésem azoknak is, akik ma vehetik át a diplomájukat. Ez az alkalom az önök munkájának, fáradozásainak az ünneplése is. Legyenek büszkék arra a teljesítményre, amellyel megalapozták jövőjüket. Legyenek büszkék arra a közösségre, amelynek egyetemi diplomásaként önök az első tagjai. Ne feledjék, diplomájuk értékét nem csak az adja, hogy mi zajlik az egyetem falain belül, hanem az is, ahogyan önök helyt állnak majd hivatásukban, és a közösség tagjaiként is. Hordozzák is szívükben egyetemi közösségüket, segítve egymást a jövőben is. Kívánom önöknek, hogy hivatásukkal, felkészültségükkel tudják önmaguk és a kárpátaljai magyarság kibontakozását is szolgálni szülőföldjükön. Ehhez Magyarország kormányára a háború okozta nehéz helyzet közepette is számíthatnak.

Tisztelt Honfitársaim!

Mi, a magyar nemzeti kormány részéről továbbra is mindent megteszünk a kárpátaljai magyar közösségért, köztük is a kárpátaljai magyar fiatalok anyanyelvi oktatásáért, lehetőségeik bővítéséért. Bízom abban, hogy ez a kiváló és eredményes együttműködés, amely az elmúlt 16 esztendőben jellemezte a közös munkánkat, a jövőben is folytatódhat. Egy rövid felsorolást engedjenek meg azzal kapcsolatban, hogy milyen eredményeket sikerül elérni. Először is jelentősen nőtt a felsőfokú diplomával rendelkezők aránya a kárpátaljai magyarság körében. A magyar nyelvű tanár utánpótlást biztosítottuk, amelyre alapozva a magyar anyanyelvű oktatás ma is működik. Felnövekedett a kárpátaljai magyar értelmiség új generációja, akik a kárpátaljai magyar érdekvédelmi és kulturális tevékenység fundamentumát adják. Ezen áll az óvodai oktatástól a felsőoktatásig terjedő intézményhálózat, amely dolgozók százainak biztosít munkát, megélhetést és a szülőföldön való boldogulás lehetőségét. Mivel önök egyetemmé lettek, Beregszász, a kárpátaljai magyarság központja, az egyetemvárosok közé emelkedett, és a kárpátaljai magyarság megmaradásának, élni akarásának és nemzeti büszkeségének is a szimbóluma lett. Legyenek büszkék eredményeikre, legyünk büszkék ennek a munkának a gyümölcsére. A főiskola bástyáját a kárpátaljai magyarság, a magyar nyelv és oktatás bevehetetlen és megkerülhetetlen elődjévé bővítették azzal, hogy egyetemi rangra emelkedett az intézmény. Csak az erős közösségek képesek arra, hogy ellenszélben és a hiányok közepette is építsenek. Itt a magyarság erejének bizonyítéka ez az intézmény, és ez a mai nap is. Mindeközben Magyarország kormánya rendületlenül tartja korábbi álláspontját. Nem engedünk az itteni magyarság jogainak maradéktalan helyreállításából. Az anyanyelv használta nemzetiségtől, vallástól és nyelvtől függetlenül egyik alapkritériuma a szülőföldön való megmaradásnak, építkezésnek és fejlődésnek. Emellett a háború első napjától hazai és nemzetközi téren is kiállunk a béke mellett. Csak a béke hozhatja el a békés fejlődést, amely a közösség megmaradásának is ez az alapja.

Tisztelt ünneplő közösség!

Olyan időszakban élünk, ahogy rektor úr is mondta az egyetem honlapján olvasható évértékelőjében, mikor a fény talán kevesebb, mint a sötétség. Erre II. Rákóczi Ferenc, bibliás ember lévén biztos mondaná, „de a világosság a sötétségben fénylik”. Hordozzuk szívünkben a vezérlő fejedelem fohászának szavait, idézem: ”Vezetőnek rendeltél engem, mint egy lámpásnak állítottál engem. Te adhatod meg nekem az utaknak ismeretét, melyeken az ideig-óráig rám bízottakat vezetnem kell. Te adhatsz nekem fényt, hogy a világsötét útjain világítsak nekik”. Önök, oktatók és diplomások, a kárpátaljai magyarság szellemi vezetői, világítsanak cselekedeteikkel, szavaikkal és helytállásukkal. Világítsanak a sötétség közepette.

Gratulálok a Rákóczi Egyetemnek és az első egyetemi diplomásoknak.

Köszönöm szépen a figyelmet!