Megrendezték az Egyéni sorsok – kollektív traumák. A szovjetizálás általános vonásai c. konferenciát

November 18-án az Apáczai Csere János Könyvtár adott otthont az Egyéni sorsok – kollektív traumák. A szovjetizálás általános vonásai című konferenciának. A rendezvény a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont együttműködésében valósult meg. A konferenciát Dancs György, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének docense moderálta.

A konferenciát Molnár D. Erzsébet, a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezetője nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy a múlt feltárása és az emlékezet fenntartása nemcsak tudományos feladat, hanem közösségi felelősség is, hiszen az egyéni sorsok mögött a kárpátaljai magyarság egészének történelme rajzolódik ki.

Ezt követően Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivő konzulja köszöntötte a jelenlévőket. Hangsúlyozta, hogy ezen a héten a 81 évvel ezelőtti tragikus eseményekre emlékezünk, azokra a katonákra és civilekre, akiket a Szovjetunióba hurcoltak:

Fontos, hogy emlékezzünk a munkatáborokba kulcsolt emberekre, ezzel is feldolgozva a múltat, és felhívva a fiatal generáció figyelmét ezekre a történelmi eseményekre, amelyekre a második világháború végét követő kaotikus időszakban, a szovjet megszállás alatt került sor.

A beszédében kiemelte a magyar kormány elkötelezettségét is a Kárpátalján élő magyar közösség támogatásában. Szavaival élve:

A mai konferencia alkalmat kínál arra, hogy kifejezzük tiszteletünket az áldozatok és a túlélők felé, és megerősítsük elkötelezettségünket a magyar kormány mellett, amely kiáll a Kárpátalján élő magyarok jogainak védelmében, valamint a béke és a kisebbségi jogok érvényesítése mellett.

Gyebnár István mindemellett köszönetet mondott a szervezőknek, köztük a Rákóczi Egyetem Történelem- és Társadalomtudományi Tanszékének, valamint a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársainak, akik a Nemzeti Emlékezet Bizottságával karöltve szervezték meg a konferenciát.

Aki nem volt ott, majd sorra kerül. Aki ott volt, soha nem felejti el

– kezdte köszöntőbeszédét egy szovjet közmondással Dergán Ádám, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatalának általános főigazgató-helyettese. Beszédében kiemelte a fiatal generációk felelősségét az emlékezet ápolásában:

A 2000 után születettek többségének a Gulag, Gupvi, málenkij robot szavak már szinte semmit sem jelentenek, pedig a 20. században még félelmetes jelentéstartó ember bírta.

Szavai emlékeztették a hallgatóságot arra, hogy a történelem személyes sorsokon keresztül válik igazán érzékelhetővé. Felhívta a figyelmet a 20. század tragikus eseményeire, a málenkij robotra és a Gulag-táborokra, valamint a kommunista diktatúra során alkalmazott tömeges elnyomásra:

Mindannyiunk közös feladata az emlékezés és emlékeztetés. Őriznünk kell elődeink emlékét, nem szabad, hogy áldozatvállalásuk és hősies helytállásuk feledésbe merüljön. Másrészt gyarapítanunk kell a jövő generáció ismereteit erről a korszakról, ami nekik bizony már történelem

– fogalmazott. Végezetül egy olyan tartalmas és eredményes konferenciát kívánt minden résztvevő számára, amely méltó módon emlékezik az áldozatokra és túlélőkre.

Ezt követően Csernicskó István, a Rákóczi Egyetem rektora köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte a közösség történelmi kitartását:

Huzatos helyen élünk mi itt, a Kárpát-medence északkeleti peremén, ahol nehéz megtapasztalni és gyökeret ereszteni. De a korábbi generációk kemény munkával és erős hittel mégis megmaradtak ezen a tájon ezer és egyszáz éven át, és itt vagyunk ma is

– fogalmazott. A rektor felidézte a 20. század viszontagságait és az elhurcolások tragédiáját:

A magát felszabadítónak valló sereg nemcsak a területet ragadta magához, de az itt élő gerincét is meg akarta törni. Sokan elpusztultak, rengetegen megszenvedték a kényszermunkát, és életük végéig cipelték a híres orosz vendégszeretet nyomait testben és lélekben.

Ugyanakkor hangsúlyozta a közösség ellenállását és újrakezdését:

Akik hosszú évek szenvedései után hazatértek, nekiláttak ismét az építkezésnek, a vetésnek, majd az aratásnak, és a meggyötört gerinc nem roppant meg. Olyan friss erők jelentek meg, amelyek lerakták a kárpátaljai magyar intézményhálózat alapjait

– mondta Csernicskó István, majd jó munkát kívánt minden résztvevőnek.

A délelőtti szekcióban elsőként Soós Viktor Attila tartott előadást, amelyben a szovjet fogságba hurcolt magyarok történetének 21. századi emlékezetpolitikai és ismeretterjesztési lehetőségeit mutatta be. Őt követte Szamborovszkyné Nagy Ibolya, aki Nagybereg példáján keresztül elemezte a kollektivizálás folyamatának egyéni és közösségi következményeit. Váradi Natália előadása a Munkácsi Egyházmegye és Chira Sándor küzdelmeinek történetét tárta a hallgatóság elé, rámutatva a görögkatolikus egyház fennmaradásáért folytatott erőfeszítésekre. A sort Marosi István és Lődár Andrea közös előadása folytatta, amely a görögkatolikus papság kommunizmus alatti üldöztetésének átfogó bemutatását célozta meg.

Délután folyamán Molnár D. István a kárpátaljai területi és közigazgatási rendszer átalakításának folyamatait ismertette, különös hangsúlyt fektetve a szovjethatalom megszilárdulását követő változásokra. Ezt követően Dobos Sándor a településnevek szovjetizálásáról beszélt, felvázolva, miként vált a névpolitika az ideológiai átformálás egyik eszközévé. A program zárásaként Molnár D. Erzsébet és Maruszics Erik a kárpátaljai német közösség második világháborút követő sorsát vizsgálták, különös tekintettel a Volksbundhoz köthető örökségre.

A konferencia tudományos és közösségi szempontból egyaránt fontos eseménynek bizonyult. Az előadások rámutattak arra, hogy a szovjetizálás nem csupán intézményi és politikai változásokat hozott, hanem mélyen befolyásolta a helyi közösségek működését, az egyházak helyzetét, a családok életét és az egyéni sorsokat is. A szervezők célja az volt, hogy a személyes történeteken keresztül a kollektív traumák mélyebb megértése váljon lehetővé, és a térség múltjának e fájdalmas időszaka új megvilágításba kerüljön. A rendezvény hozzájárult ahhoz, hogy a kárpátaljai magyar közösség történelmi tapasztalatait a szélesebb szakmai nyilvánosság számára is láthatóbbá és értelmezhetőbbé tegye.

Oniszkó Gy.

  Főhajtás a málenkij robot áldozatai előtt Bulcsúban Bűncselekmények és közigazgatási szabálysértések megelőzéséről tartottak tájékoztatót a Rákóczi Egyetemen