Főhajtás a málenkij robot áldozatai előtt Bulcsúban
2025. november 16-án, vasárnap délután megkezdődtek a sztálinizmus és a II. világháború áldozatainak tiszteletére szervezett rendezvénysorozat megemlékezései. Az első állomás Beregszász külvárosa, Bulcsú volt, ahol megrendítő, mégis felemelő hangulatban gyűlt össze a református és a római katolikus közösség, hogy közösen emlékezzen meg a málenkij robot áldozatairól.
Nyolc évtized telt el azóta, hogy kárpátaljai – köztük bulcsúi – férfiakat szakítottak el családjaiktól, és hurcoltak el idegen földre kényszermunkára. A veszteség fájdalma azonban a máig mélyen él a közösség emlékezetében.
Az alkalmat méltóságteljes bevezető szavakkal nyitotta meg a rendezvény szervezője, aki hangsúlyozta: nemcsak a múlt tragédiáira tekintenek vissza, hanem arra az emberi tartásra és kitartásra is, amelyet az elhurcoltak példaként hagytak az utódokra. „A szabadság, a béke és az emberi méltóság soha nem magától értetődő” – fogalmazott. Az esemény arra emlékeztetett, hogy a közös emlékezés ereje gyógyítja a történelmi sebeket, és figyelmeztet arra, hogy a múlt tragédiái soha ne ismétlődhessenek meg.
Az ünnepségen tisztelettel köszöntötték Molnár Jánost, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye püspöki helynökét, a Bulcsúi Római Katolikus Egyházközség plébánosát; Iván Gusztávot, a Bulcsúi Református Egyházközség lelkipásztorát; Nagy Bélát, a Kárpátaljai Református Egyházkerület világi főjegyzőjét, a Diakóniai Központ vezetőjét; Berghauer Sándort, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem rektorhelyettesét; valamint Nagy Istvánt, a Beregszász Városi Tanácsának képviselőjét, a Kárpátaljai Magyar Líceum oktatóját, az Egán Ede Szakképzési Centrum Beregszászi Képzési Központjának vezetőjét. Jelen voltak továbbá a helyi gyülekezetek képviselői és mindazok, akik fontosnak érezték, hogy közösen hajtsanak fejet az áldozatok emléke előtt.
A közösség együtt énekelte el nemzet imádságunkat, a Himnuszt, majd igeolvasás és rövid igei gondolatok hangzottak el Iván Gusztáv lelkipásztor és Molnár János plébános szolgálatában. Mindketten arra emlékeztettek, hogy a hit megtartó ereje még a legnagyobb szenvedések közepette is képes reményt adni.
A program meghitt és lélekemelő pillanata volt a Bulcsúi Református Egyházközség fiataljainak képviseletében Iván Ádám előadása. Meghatódott csend fogadta Kisgyőri Attila előadásában a Messze földön távol című dalt, amelyet a több mint tíz évet fogságban töltött Kelnik Lajos hozott magával haza. A jelenlévők szívében különös súllyal szólt a Csak a jók mennek el című ének is, amely minden elhurcolt családapáért, testvérért és fiúért csendült fel.
Ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, virágait és mécseseit az áldozatok emlékművénél. A mécsesek lassan fellobbanó lángjai jelképezték mindazokat, akik idegen földön hunytak el, s akiknek sírját ma sem jelzi kő, emlékük mégis él a közösség szívében.
A megemlékezés a Szózat közös eléneklésével zárult, amelynek üzenete – hűség a múlt iránt, remény a jövő felé – méltó lezárása volt a közös főhajtásnak.